|
22.rész: Váratlan látogató
Saki 2010.04.20. 13:08
Reo egy régi ismerőssel találkozik, akivel együtt tölti a mai napot. Olyan történik, amitől Minako összeroppan. A nyakék hozzá kerül, így Gyémánt végig a nyomában jár, hogy figyelje őt. Reo barátja,Eve hirtelen átvált és megtámadja őt, majd elkábítja. Kazu is hasonló helyzetbe kerül. Gyémánt erről mit sem sejtve, Reoval tölti idejét, hogy vele bogózza ki a meg nem értett dolgokat...
Az előző részben Reo kissé fárasztó napokat élt át, melyekben furcsákat álmodott. Igazán közel került Gyémánthoz és többször is egymáséi lettek. Azonban megbeszélni nem tudták a dolgokat, mivel mindig közbejött valami, vagy valaki. Gyémánt semmi jelét nem mutatta, hogy mit is gondolt erről az egészről, tökre természetesen viselkedett. Mikor Reo elaludt már mással kamatyolt, nem mással mint Readdal, aki az erdőben tette magáévá a lányt. Mint kiderült, ez csupán Reo rémálma volt. Semmi nem történt közte és Gyémánt között, az ég világon semmi. Egész végig aludt. Még akkor is, mikor Gyémánt és Minako bajban voltak. Csak aludt és aludt, mint egy 100 éve fáradt harcos. Ilyen is csak vele történhetett. Rosszul gondolta, hogy ez valóságos lehetett, hiszen senki sem gondolná, hogy Gyémánt csak úgy oda adná neki magát. Ő egy szellem nem pedig egy szexéhes csaj, aki a legközelebbi pasinak adja magát. Még gondolni se gondolt rá. Reo így járt, csak álmába képes ilyen jó teljesítményre... Folytassuk!!!
- El se hiszem, hogy csak álom volt minden. Pedig olyan valóságosnak tűnt, de... - gondolkozik el - Aaaah... - sóhajtozik a tetőn ücsörögve
- Minden rendben van, Reo? Jól érzed magad? - kérdezi érdeklődve
- Persze, csak... Csak fáradt vagyok, ennyi.
- De hisz egy egész napot átaludtál. Hogy lehetsz még álmos?
- Nem tudom, csak! Mért kell folyton faggatni?!
- Sajnálom, csak érdeklődtem. - húzódik hátra
- Megyek sétálni, majd jövök.
- Rendben. Ha kellek csak szólj.
- Okés. Szólok. - azzal lemászott a tetőről és elment
Gyémánt kicsit aggódott érte, de nem akarta zavarni, így hagyta had menjen ahova csak akar. Nem követte inkább ott maradt a tetőn. Kazu épp akkor ment ki ő is a tetőre, mikor meglátta őt, egyből felmászott hozzá. Látta rajta, hogy valami nyomasztja, így ki akarta deríteni, hogy mégis mi az. Gondolta, hogy Reonak köze van a dologhoz....
- Minden rendben van? Szomorúnak tűnsz. - kérdi Kazu
- Nincs semmi bajom. Jól vagyok.
- Nem úgy veszem észre. A jó öreg Kazunak mindent elmondhatsz kislány, ami csak bántja a szíved. No, mesélj csak. Hallgatlak szép kislány.
- Hm... Semmi nem bánt. Csak... Most egyedül akarok lenni. Ha megbocsátasz...
- Várj... - meg akarta fogni a kezét, de nem tudta - El is felejtettem. Ő nem ember. Bár úgy érzem, de még sem az. - gondolja - Gyémánt várj, beszéljük meg. Biztos jobban lennél tőle, hidd el. Na? - néz kedvesen rá
- Hm... Még magam sem értem, akkor hogy beszéljek róla? Reo mos...
- Gondoltam, hogy az a srác a hibás szomorúságod miatt. Talán megbántott vagy...? - kérdi Kazu
- Nem. Nem megbántott inkább... Nem akar beszélni se velem, meg semmit. Nem igazán értem.
- Pedig ilyen gyönyörű lánnyal érdemes elcsevegni. - közelebb megy hozzá és megfogja az állát
- Hm? - csodálkozva néz
- Hunyd be szemed. Képzeld azt, hogy lebegsz. Nincs körülötted semmi sem.
- Kazu...
Lassan behunyta szemeit és elképzelte, hogy nincs körülötte semmi sem. Kazu már szinte meg akarta volna csókolni a lányt, mivel olyan izgatóak voltak ajkai. Persze nem ez volt a célja, csak Gyémánt megnyugtatása. Kicsit el is pirult, mivel arcuk eléggé közel volt egymáshoz. Gyémánt kicsit jobban is érezte magát...
- Jobban érzed magad?
- Igen, nagyjából igen. - kedvesen mosolyog
- Ez a mosoly... Nem csoda, ha Reo ennyire szereti. Hisz nagyon aranyos és gyönyörű lány. Elfogadnék egy ilyen szépséget, mint ő. - gondolja magában
- Jobb, ha most megyek. Nem maradhatok el a Mesteremtől.
- Értem. Ha akarod veled mehetek. Nem lenne kedved....
- Kazukoshi! Kazukoshi...
- Hah? Hm? - csodálkozva néz
Gyémánt gyorsan el is tűnt, még mielőtt Minako megláthatta volna. Kazu néha megfeledkezik arról, hogy ő egy szellem és el tud tűnni, ha úgy akarja. Minako épp Reot kereste, mivel sehol sem találta a lakásban. Kicsit aggódott is miatta, mert nagyon furcsa volt mostanában....
- Kazukoshi, nem láttad Reot valahol? Sehol se találom.
- Szia. Azt hiszem elment a városba sétálni. Mostanában mindig ott lézeng.
- Köszönöm szépen. Akkor megyek és megkeresem. Szia. - elmegy
- Hm... Reo még a saját barátnőjének se szól, ha elmegy. Különös. - jegyzi meg
Gyémánt eközben Reo szobájában volt, odavonzotta a nyakék. Szomorúan vette észre, hogy az nincs Reo nyakában, hanem az ágyán hever. Egy ideig nézte és azon gondolkozott, hogy mért nem hordja, hisz csak akkor képes őt megvédeni. Ahogy ott nézegette az ablakon, ami nyitva volt a szellőztetés miatt, beröppen egy szarka és pont a nyakékre fájt a foga, ami a benne lévő
ékkő miatt fénylett. Gyémánt nem tudta megakadályozni, így a tolvaj madár a szájába véve elröppent vele. Persze nem hagyta ennyiben és követte. Végig üldözte az a cserfes madarat, aki gyorsan repült mint a szél. Többször is elébe került, de a madár nem adta ki egykönnyen a szájában lévő zsákmányát....
- Tolvaj madár, állj meg! Az a nyakék nem téged illet, az Reo tulajdona!
Nem hallod, te.....! - kicsit mérges
Hirtelen a madárra ijesztett, aki kiejtette a szájából a nyakéket. Gyémánt nem tudta elkapni, ami egyenesen az emberek közé zuhant le és ki tudja, hogy ki fogja megfogni. Nagy szerencsétlenségére egy lány táskájába esett bele, amit már nem tudott kivenni. Figyelte a lányt, aki nem más mint....
- Te? - néz egy nagyot Gyémánt
- Hah? - néz körbe Minako, hogy ki szólt - Vajon hol lehet, Reo? Mindenhol néztem már, de nem találom sehol sem. - gondolta, majd leült egy padra
Míg pihent egy kicsit, addig Reo valahol a közelben császkált. Gondolta beül egy kávézóba inni vagy enni valamit. Ahogy a pultnál ücsörgött, egyszer csak egy lány szólította meg. Nagyon ismerős volt, neki de nem ismerte fel egyből. Az illető egy hosszú, fekete hajú és lila szemű lány volt. Egy dekoltázst kiemelő felső, vagyis egy toppfélét viselt, hozzá egy mini szoknyát. Haja copfban volt. Reonak egyből meg is akadt a szeme rajta....
- Hát, nem ismersz meg... Reo? - kérdezi kicsit csábosan
- E... Eve... - mondja kicsit ámulva
- Áh, szóval emlékszel. Helyes. Hogy is felejthetnél el engem, hisz sokáig együtt voltunk, nem igaz?
- Eve, hogy kerülsz te ide?
- Nem is örülsz, hogy látsz?
- De, csak... tudod...
- Gondoltam megnézem, hogy is élsz mostanság. Tudod a nagyvárosi élet nem épp egy álom. Kicsit ki akartam mozdulni New York-ból és megnézni, hogy az én kedvesem mit is csinál.
- Kedvesed? Azt hittem már rég lezártuk ezt a témát.
- Ne haragudj, csak... Na, mind egy. Az a lényeg, hogy itt vagyok és egy kis ideig maradok is.
- És hol fogsz aludni?
- Arra nincs gondom. A nővéremék háza épp üres, mivel ők valahol a Karib-tengeren nyaralnak. Megengedték, hogy addig itt legyek. Szóval, meg van oldva az alvásprobléma. Pénzt is hagytak, így nincs okom panaszra. - kacsint egyet
- Értem. Hm... Most én megyek, jobb ha... Hah? - csodálkozva néz
- Várj, maradj még. Gyere sétáljunk egyet. - karol bele a fiúba
- Re-rendben.... - kicsit elpirul
Elmentek együtt egy nagy sétára. Mindenfele elmászkáltak. Boltokat nézegettek, ettek fagyit, sokat beszélgettek és nézegették a városban zajló dolgokat. Nagyon jól érezték magukat együtt. Reo semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy régi ismerősével van. Eve végig belé volt karolva és egy percre se hagyta magával...A sok séta után lepihentek egy fagyizó teraszán, amiről nagyon jó kilátás nyílt a városra. A nap fényesen sütött, kis kánikulát hozva magával. Ilyenkor sok folyadékra volt szüksége az embernek. A fagylalt is kellemesen le tudta hűteni a forró, kiszáradt testet...
- Nagyon jól éreztem ma magam veled, Reo. Megismételhetnénk.
- Eve, én... Már van valakim és én...
- És, ha én ezt csinálom..... - lassan megcsókolja - Biztos el fogod felejteni.... - ismét megcsókolja
- Eve... ne... - visszacsókolja
Nem bírt ellen állni neki, így viszonozta a csókot. Minako épp akkor járt arra és meglátta őket. Pont azt látta, mikor hevesen csókolták egymást. Elsőnek totál lemerevedett, majd remegő szemekkel nézett, amikből könnyek csordultak elé. Nem bírta ezt nézni ezt tovább, így elrohant. Hatalmasat csalódott Reoban, aki egy másik nővel enyelgett a városban. Gyémánt nem értette, hogy mi baja lett. Mikor rémülete irányába nézett, látta, hogy Reo egy másik lánnyal van, de az már nem, hogy csókolóztak is...
- Látod, már mással kavar. Nem volt neki elég egy. - hirtelen megjelenik mellette Read
- Hah? Szerintem nincs igazad. Lehet, hogy az csak egy barátja.
- Kizárt. Én úgy látom nagyon szereti csapni a szelet minden egyes lánynak, akit meglát.
- Reo nem ilyen. Ő kedves és... - kicsit szomorúan néz Reoékra
- Ne légy szomorú emiatt. - öleli meg a lányt
Mind a ketten az égen lebegtek és onnan néztek le a turbékoló párra. Reo épp akkor nézett fel, mikor Read megölelte Gyémántot. Egyből kis féltékenység vette át az uralmat benne és felpattant a székből. De mikor odaszólhatott volna, ők eltűntek. Eve nem értette, hogy mi ez a hirtelen harag benne. Kicsivel később hazakísérte Evet. Lassan lemenőben volt a nap, így nem maradhattak sokáig kint, hátha összefutnak valami furcsa alakkal, aki rabolni készül vagy más. Fáradtak is voltak mind a ketten...
- Most jobb, ha megyek. Jó éjt, Eve.
- Várj! Nem jössz be egy sütire és egy forró csokira? - kérdezi érdeklődve
- Így is késő van és nem akarlak zavarni.
- Te sohasem zavarsz. Gyere, ne kéresd magad. Ígérem nem bánod meg.
- Jól van, de csak egy fél órára, aztán hazamegyek én is.
- De jó! Gyere!
Míg ők sütit majszolgattak és forrócsokit iszogattak mellé, addig Minako összetörve ért haza. Eléggé ki volt akadva. Gyémánt követte, hisz nála volt a nyakék. Gondolta, hogy Reo miatt ennyire szomorú, de nem tudta megvigasztalni. Nem is a szíve csücske, de lehet most a Mestere lesz, ha a nyakéket felveszi. Minako a fürdőbe ment, hogy letusoljon. Le akarta mosni a szomorúság könnyeit arcáról és a meleg vízben lenyugodni. Egy jó ideig bent álldogált a zuhany alatt. Gyémánt addig kint várakozott. Kicsivel később, törölközőben leült az ágyra. haja csurom vizes volt és eltakarta az arcát. Nagyon maga alatt volt....
- Mért tette ezt velem? Talán nem szeret már? Mért? - gondolja arcát takarva közben sír
- Nagyon szomorú, de mért? Talán Readnek igaza van és... - lehajtja fejét Gyémánt
- Idióta! - térdre esik és remegő testtel sír
Gyémánt végig ott áll előtte, csak nem látja, mivel ő nem akarja. Nem sokkal később Minako felkelt és épp a táskájából pakolt kifelé, mikor is megpillantotta a nyakéket. Elsőnek csodálkozva nézett, majd lassan közelebbről is megnézte. Mikor megfogta Gyémánt azon nyomban láthatóvá vált a számára...
- Hah? - csodálkozva néz Gyémánt
- Áááh! - sikítozva befut a fürdőbe
- Nem épp erre számítottam, de... nem csoda, hogy megijedt. - gondolja - Haah. - sóhajt
Minako totál megijedt és egy ideig ki se mert lépni a fürdőből. Gyémántnak kellett tennie valamit, hogy megnyugtassa. Hát, nem épp a legjobb módon tette ezt, mivel csak rosszabb lett a helyzet. Talán inkább meg se kellett volna jelennie, az lett volna a leges legegyszerűbb, de sajna neki oda kell menni, ahol a nyakék van....
- Ne ijedj meg, én nem...
- Áááh! - Minako megint megijed
- Nyugi, én nem akarlak bántani, csak... Hallgass meg.
- Ki és mi vagy te? - kérdezi remegő testtel
- Én... izé....
- Hah? Te-te vagy az a lány, aki... Aki segített nekem és... megmentett.
- Nem tudom miről beszélsz. Én nem...
- De, hogy kerülsz ide? Talán tolvaj vagy?
- Nem, dehogy... csak... Hosszú lenne elmagyarázni.
- Nem te voltál, aki egyszer Reoval vásárolt?
- Hah? Én... - akad el szava - Ne tudom, hogy elmondjam-e neki. És, ha megijed? - elfordul
- De... Ah? - eltűnt előtte a lány
Mikor a nyakéket elejtette, Gyémánt azon nyomban eltűnt a szeme elől. Jobbnak látta, ha inkább csak figyeli őt és nem kavarja veszélyes helyzetekbe. Minako kicsit meglepődött és nem értett semmit. Lefeküdt az ágyára és próbált elaludni...Ezalatt Reo még mindig Evenél volt. Pont egy filmet néztek meg, ami egy kicsit romantikus volt. Eve egyből kihasználta a helyzetet és lassan meg akarta csókolni Reot, de az leállította....
- Mi a baj? Talán nem akarod? - kérdezi Eve
- Nekem már van valakim, mint ahogy ezt mondtam már egyszer. Nem akarom őt megcsalni. Azzal csak fájdalmat okoznék neki. - kicsit komolyan néz
- De ez nem megcsalás. Ez csak a kettőnk közti kapocs miatt van.
- Köztünk nincs semmi féle kapocs. Már rég nem vagyunk együtt, így jobb, ha elfelejtesz. Ha csak azért jöttél, hogy ismét összejöjjünk, akkor ki kell ábrándítsalak, hogy ez nem fog sikerülni.
- Hm! - szúrósan néz Eve
- Most jobb, ha megyek. Légyszíves, ne keress meg! - elmegy
- Lassan a testtel! Nem azért hívtalak be, hogy csevegjünk!
- Hogy? - fordul hátra
- Én csak kedves akartam lenni, de látom nálad ezzel semmire se megyek, így... Jobb, ha megmutatom mit is akartam valójában! - előhúz egy kardot
- Hah? - ijedten néz - Mégis mire készülsz? Mi a célod ezzel? - kérdezi értetlenül
- Nem kérdezz semmit, hiába már a válasz! - rátámad
Reo éppen, hogy elugrott a suhintás elől, majd menekülni próbált, de nem hagyta, hogy elmenjen. Utána ment és elzárta a kijáratot. A hirtelen gonoszságát nem értette, de most nem ez a problémája, hanem az, hogy minél hamarabb kijusson, vagy könnyen a pengéjének szúrását érezheti testén. Eve behúzott neki egyet, majd a földre vágta. Reo gyorsan talpra állt, majd kirúgta kezéből a kardot és visszatámadott vele. Eve ekkor valami furcsa gőzt fújt a levegőbe, így egyből eszméletét vesztette....Ezalatt Gyémánt Minako házának tetején nézett a tájba és végig a történteken gondolkozott. Már azt se tudta, hogy mit tegyen. Kivel legyen és, hogy mi a jó és rossz között a különbség. Ez a világ nem az ő világa volt. Kavarogtak benne az érzések és a múlt sötét árnya, mely soha nem hagyja el, míg létezik. Sok kérdése volt, amit nem igazán értett, de nem tudta, hogy és kitől kérdezze meg. Mestere is folyton változik, így nem lehet azzal, akit kiválasztott. Reoval akart lenni és megbeszélni a kettőjük közt történteket, hogy mégis mért ilyen furcsa vele sokszor. Lassan leült és a csillagokat nézte, amikből egyre több és több lett az égen, ahogy a nap sugarai már foszlani látszottak. Szép környék volt, ahol Minako lakott. Egy csendes kis utca....
-"Vajon most mi lesz? Hogy alakul a sorsom? Apám véget vet neki, vagy örökké folytatódik mindez, míg Reo él? Már magam sem tudom igazán." Hah? - csodálkozva néz
- Nyááán! - dörgölőzik a tetőhöz
- Szia cicuska. Te látsz engem? Mégis hogy kerülsz ide? Hisz te Reo cicája vagy. Látom téged is hanyagol a gazdi, mint engem. Akkor egy cipőben járunk. - fordul oda a cicákhoz elfeküdve
- Gyere velünk és minden jobb lesz.
- Hah? Read... Én, itt akarok maradni. Nem mehetek el. A Mesteremet kell szolgálnom. - lassan felül
- Elmondtad már neki? Elmondtad, hogy te más vagy?
- Nem tudtam. Ő... Ő nem olyan, aki harcosnak való. Ilyen életre nem született. Nem való neki a sok kaland és küzdelem. Inkább csak a távolból figyelem és védelmezem, amíg csak kell.
- Értem, te tudod. De... Azt tudod, hogy hogy került hozzá a nyakék?
- Mindez csak véletlen műve volt. Nem tudtam megakadályozni.
- Tudd, hogy én mindig melletted leszek. Csak szólj, ha mégis úgy döntesz velünk akarsz jönni. - leül mellé
- Rendben. Szólni fogok. - felnéz az égre
- Érzem, hogy szomorú vagy, de mégsem mondasz semmit. Én segíthetek, de ha nem akarod, akkor nem erőltetek semmit sem. Melletted leszek, bárhogy is döntenél majd. - gondolja, majd magához öleli
- Köszönöm, Read. - behunyja szemeit
- Nyááán! - dorombol
- Ez a macska meg mit keres itt? - néz rá csodálkozva
- Szerintem aranyos. Hah? - csodálkozva néz - Felvette. Szóval ő a mesterem mostantól, míg a nyakék nála van. - gondolja
Megérezte, hogy Minako megfogta a nyakéket, így Sakéhoz érhetett, aki nagyon aranyos volt és odabújt hozzájuk. Kettesben ücsörögtek a kis Saké társaságában, a csillagokat nézegetve. Ezalatt Kazut is megtámadták és egy kisebb verekedés folytán sikerült elkapniuk. Majd egy furcsa alakhoz vitték, aki nem éppen a jóság mintaképe. Gyémánt erről mit sem sejtett, mivel semmiféle kapcsolata nem volt a fiúkkal. Kis balsejtelem uralkodott a szívében, de nem olyan, ami miatt aggódnia kellett volna. Úgy látszott most a gonosz oldal cselekedik és megállítja barátainkat a további győzelmekben. Most ki fog közbe avatkozni?
Lehet elbuknak és most valóban mindennek vége, bár ez kétséges hisz mindig kitaláltak valamit. Ők győztek és a sötét oldal mindig megszívta. Most nincs semmi sem kizárva. Lehetnek még csodák, sőt azok sokszor adódnak, egy komoly és veszélyes szituációban. Lehet, hogy ide is ismét bekopog a szerencse. Meglátjuk....
Folytatása következik......
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
