Reo Okizawa egy átlagos külsejű fickó. Rövid,kissé tüskés haja van,menőn szokott öltözni. Éli hétköznap életét,mint minden normális ember. Már nagyon régóta egymagában éldegél házában,ami egy nagyon szép épület a város szépén,ahol nyugalmas minden. Zöldellő rét van mellette,és egy kis erdő tavacskával. Benne egy vízesés,ami csak fokozza a gyönyörűségét a tájnak. Reo erős és harc edzett,aki soha nem riad vissza a bunyóktól. Sok ellensége van,akik ki nem állhatják. Barátai nincsenek,mivel nem az a barátkozós típus. Mogorva alak,aki alig mosolyog. Szinte semmi sem érdekli,csak az edzés. Van egy édes kiscicája,Saké. Nagyon picike fehér cica,bal szeme körül egy fekete folttal. Csak ő van neki,senki más. Mindig ugyan olyan szürkék a napjai. Van,hogy néha kifog egy-egy bunyózni vágyó alakot,de semmi extra nincs az életében. Ám ez hamar megváltozik...Éppen hazafelé tart a bevásárlásból. Már elégé későre jár,a levegő is hideggé vált addigra. Most másik
úton ment hazafelé,hogy kiszellőztesse a fejét.. Elgondolkodjon egy kép dologról,hogy mihez is kezd majd a jövőben. Mikor ezen tanakodott,egyszer csak a híd szélén megpillant egy lányt,aki ugrásra készülődik...
- Hah? - meglepetten néz - Hé! Nee! Állj! - szólítja fel - A fenébe! Ez megőrült?! - kérdi magától
Elsőnek nem érti,hogy mit csinál,de mikor felmerül benne,hogy lehet az amire gondol,kicsit megrémül. Eldobta azt,ami a kezében volt és odarohant hozzá,de a lány nem hallotta meg. Belegyorsított,de nem érte el a lányt. Sajnos nem sikerült elkapnia. A mélybe vetette magát. Gyorsan utána kapva megpróbálta megmenteni,de lány szőrén szálán eltűnt,még a csobbanást sem lehetett hallani. Csak egy nyaklánc maradt a kezében,ami eléggé réginek tűnt. Kinézete középkorinak látszott,a végén egy vörös,félgömb alakú kristályféleség lógott,aminek a hátuljába belevéstek valamit. Elsőnek csodálkozva néz,hogy a lány hova tűnhetett el,de nem foglalkozik vele. Úgy gondolja,csak szórakoznak vele,így hazamegy. A nyakláncot pedig kidobja az első szemetesbe,amit meglátott. Dühös volt,és egyfolytában magában mérgelődött!....
- Fene vigye azt a lányt! Biztos valaki viccet akar űzni belőlem,de nem dőlök be neki!"
Hazaérve azonban valami váratlan dolgot pillant meg. Még a háta is beleborsódzik. Az éjjeliszekrényén hever az a nyaklánc, amit még a hídnál dobott a szemétbe. Biztos volt benne,hogy valaki a bolondját járatja vele. Nem törődött a dologgal,és ismételten eldobja. Kivágja az ablakon....
- FENÉBE!!! Ne szórakozzatok velem!
Másnap szerencséjére már nem látta sehol a láncot,így megnyugodott. Tudta,hogy csak szórakoztak az idegeivel,azért viccelték meg. Reggeli után edzeni ment,és folyton azt a lányt látta maga előtt. Ő járt az eszében,és az amit tett. Alig bírt koncentrálni. Inkább leült a lépcsőre és elmélkedett. Saké odabújt hozzá,és kedvesen dörgölődzött...
- Vajon mért lett öngyilkos az a lány? Mért vethetett véget az életének? Hisz olyan fiatalnak látszott és mégis! Biztos oka volt rá, de mi? - kérdi magától - Hah? Szia, Saké.
- Nyááán! - nyávog egyet Saké
- Jól van, hozok enni neked. Ma milyet eszel? - kérdi - Halas, májas, csirkés.....?
Bement a konyhába,Saké meg rögtön utána sietett. Még ő is evett valamit,hogy erőre kapjon. Elővett egy csomag csokis és elmajszolgatta. Pár órát edzett,majd a dolgaival foglalatoskodott (főzött,evett,kicsit rendet rakott,pihent,....) mint általában. Hamar el is ment a napja,így a maradék időt Sakéval töltötte el. Azonban este,mikor épp hazafelé tartott. Olyan éjfél körül járhatott az idő. Hirtelen megpillantotta azt a lányt,akit a hídnál is látott....
- Haah? "Ez a lány a hídról? De, hogy? - kérdi magától - Várj! Állj meg!
A lány megint nagyon furcsa volt. Tekintete szomorú volt,és elkeseredett. Éppen egy kocsi elé ugrott,de most Reo hamarabb cselekedett,így szerencsére sikerült megmentenie. A lányra vetette magát,és hajszál híján elvetődött vele a jármű elől. Egymáson feküdtek. Reo lassan leszállt a lányról,aki némán nézett rá. A nyakában volt a nyaklánc is,amit mindig eldobott...
- Hah? - lepődik meg - A nyakék...? De hiszen... Mégis ki ez a lány és... - kérdi magától - Ki vagy te? Mért üldözöl engem?
Össze volt zavarodva,hogy mégis miféle játékot űznek vele. A lány nem szólt egy szót se,csak nézett rá. Lassan felállt,majd el akart menni. Mire visszafordult,hogy kérdőre vonja a lányt,az már nem volt sehol,csak a nyaklánc maradt ott. Úgy gondolta,hogy ez valami jel lehet,így hazavitte a láncot. Fáradt volt már,és kimerült. Ledobva magát az ágyára, és lassan elaludt. Álmában is ott volt a lány,aki épp egy nagyon magas épület tetejéről ugrik le. Könnyesek voltak a szemei,valami miatt sírt. Próbált segíteni neki,és szép szavakkal letessékelni a "párkányról". A lány azonban megcsúszva lezuhant. Reo elkapta a karját,de nem bírta megtartani. Nagyon csúszott a keze....
- Tarts ki! Felhúzlak! Csak ne engedd el a kezem! - gondolja
- Sajnálom.
- Neee! - kiált fel
Hirtelen felriad ebből a rémálomból,és nagy meglepetésére a lány pont ott ült vele szemben. Meredt arccal nézett rá. Egyből előrántott kardját és a lányra támadt vele,de az ráugorva a pengére eltűnt. Elsőnek nagyot nézett,majd mérges lett. Kezdte unni ezt a játékot. Azonban más vette el a figyelmét. Csörömpölést hallott lent a nappaliban. Pár gazfickó épp a háza tájékán ólálkodva ki akarták rabolni,de közbelépett. Hátulról ráugrott az egyikre és tarkón vágta,amitől az egyből kidőlt. Az másik erre azonnal fegyvert rántva vállba lőtte,így nem tudott lecsapni rájuk,ahogy eltervezte. A lövés igen nagy erejű volt,így sok vére
folyt el abban a percben.....
- El a kezekkel a cuccaimtól, ti férgek! Nem hagyom, hogy elvigyétek! - förmed rájuk Reo
- Ezek már a miéink! Húzzál el! Vagy véget vetünk szánalmas kis életednek!
- Majd adok én nektek!
Erőt véve magán,egyenként intézte el a gazfickókat. Ám az egyik erősebb volt a többinél. Egy nagydarab állat állt mögötte. Hirtelen elkapta és a földbe vágta a fejét,majd a hátába taposott. Reo vért köpött,és a földbe karmolt fájdalmában....
- Eltaposlak mint egy bogarat! - szólal meg a másik gazfickó
- Fenébe! Ez a dagadék mindjárt kinyomja belőlem a szart is! Még egy rúgást aligha elviselnék! - gondolja
Szerencséjére épp akkor pillantott meg egy kardot a földön és mikor el akarták intézni,lábon vágta támadóját,aki egyből meghátrált. Reo dühösen nézett rájuk,ölni tudó tekintettel. Ettől nagyon megrémültek. Otthagyták a cuccokat és inkább futásnak eredtek. Az életük fontosabb volt a zsákmánynál. Reo észrevette, hogy a kard helyett,amivel megmentette magát mindössze csak egy fadarab volt,semmi más. Nem értette,hogy mi történt itt. Furcsa volt ez az egész számára. Hirtelen szédülni kezdett,és a vérveszteség miatt összeesve,eszméletét vesztette. Másnap reggel bekötözött vállal,az ágyában ébredt fel. Valaki besegítette a házba és elállítva a vérzését,befáslizta a sérülést. A golyót is eltávolította belőle. Lassan felült,majd csodálkozva nézett körül,hogy hol is van....
- Hah? Hol....? - lepődik meg - Mégis ki látta el a sérülésemet? Biztos, hogy nem betörő, mivel akkor nem hiszem, hogy... - eszmél rá - Hah? A nyaklánc. Hum. - komolyodik el
A nyaklánc ott hevert mellette az ágyán. Miután felöltözött, keresgélni kezdte a személyt,de sehol sem látott senkit a házában. Megreggelizett,majd pihentette a vállát. Aznap a dolgok egyre jobban kezdtek furcsábbak és furcsábbak lenni. Leült a kanapéra,hogy jobban megvizsgálja a nyakéket. Egy különös írás volt rajta,de alig lehetett már elolvasni...
- Még a szöveget se lehet kiolvasni! Mégis honnan van ez a nyaklánc és mért pont nálam jelenik meg folyton?! Ezt nem értem! - gondolja összezavarodottan - Talán valami jel lehet? Tudnom kellene valamit vagy... Nem értem!
Mikor ezen tanakodott,egy alak suhant el a szobában,amit a szeme sarkában érzékelt. Elsőnek meglepődött,majd komoly arccal nézve kereste az alakot. Érezte,hogy van valaki a házban rajta és macskáján kívül. Saké,fújni kezdett és felállt a szőr a hátán...
- Látom te is érzed ,hogy nem vagyunk egyedül. Hum! - néz maga elé komoly arccal - Bárki vagy, fedd fel magadat! Utálok játszadozni! - szólítja fel - Érzem, hogy nem emberi van itt, hanem valami más. De mi? Vagy ki? - kérdi magától
Sehol sem találta az alakot. Mintha megijedt volna tőlük és elhagyta volna a házat. Reo nem volt éppen nyugodt,de ne érdekelte. Úgy döntött,hogy gyorsan lezuhanyozik. Izmai kicsit megfeszültek,mikor a haját mosta éppen. Teste tökéletes volt, látszott rajta,hogy nem hanyagolta el. Miközben a meleg víz végigfolyt a teste minden egyes porcikáján,a falnak támaszkodva a nemrég történteken gondolkozott. Nem bírta kiverni a fejéből,ez még neki is sok volt. Egyszer csak egy női sikolyt hallott a másik szobából. Mintha bántották volna,vagy hasonló. Hirtelen kirontott a zuhany alól,de ahogy rohant a hanghoz,megcsúszott a vizes padlón,így belevágódott az ajtóba...
- A fene vinné el! Ez fájt! - fogja az orrát közben
Törölközővel a derekán kereste a hang forrását,de addigra már elhallgatott. Sehol nem volt nyoma annak,hogy jártak volna nála.
Kezdett mérges lenni,és összezavarodott. Nem tetszett neki ez a játék. Egy cseppet sem....
- Mégis mi folyik itt? Mi volt ez a sikoly? A frászt hozta rám! - mérgelődik magában - Hm. - szúrós tekintettel néz jobbra, majd balra
Később már nem is foglalkozott vele,mivel nem ismétlődött meg a kiáltás. Azonban ezek a dolgok csak még rosszabbak lettek...Mikor épp befejezte a fogmosást,becsukva az üvegszekrényt megpillantotta benn a lány arcát. Irtóra megijedt,tágra nyílt szemekkel nézett. Ennyire még soha nem parázott be,mint most. Úgy gondolta talán a nyaklánc tulajdonosa,az a lány tehet ezekről a jelenségekről. Vissza akarja kapni vagy hasonló....
- Francba! A nyakláncod kell?! Itt van! Engem meg hagyj békén! Ijesztgess mást, ne pedig engem!
Megfogta a nyakéket és jó messzire elhajította. Totál kiakadt a dolgon,és hallani se akart többet róla. Szerette volna továbbra is csendes és nyugodt életet élni macskájával.... Egy ideig minden simán ment,és nem történtek hasonló esetek. Azt hitte hatott a betolakodóra,de tévedett. Inkább felbosszantotta...Éppen edzett, mikor is olyan érzése volt mintha a lánnyal harcolna. Eléggé valóságosnak tűnt. A lány győzött,majd lesújtva kardjával,hasba szúrta. Igazából ez nem történt meg. A szúrást viszont igazinak érezte,ám mégse vérzett vagy fájt semmilyen....
- Mi volt ez? Ez az érzés... kicsit valóságosnak éreztem. Mintha a lány... Mintha itt lett volna, de hogy? Csak képzelődök? Esetleg káprázott a szemem? - kérdezgeti magától zavarodottan - Hmm... Különös.
Viharosra járt az idő,így felkészült rá. Bezárkózott,elpakolta a cuccait. Nem telt el hosszú idő,és máris vad vihar tombolt odakint. Az ég villámlott,dörgött és a szél annyira süvített,hogy bent is lehetett hallani. Ilyen nagy még sohasem volt mostanság. Az esőcseppek csak úgy kopogtattak az ablakokon és odakint a padlón. Sakéval együtt leült TV-t nézni,egy bögre kakaó mellett. Azonban a vad szél miatt,ami kint tombolt,leverte az antennát. Eléggé hangyás lett ekkor a képernyő. Gondolta kimegy,hogy megnézze mi a bibi. Épp a tetőn volt már,sikerült megjavítani a hibát. Mikor azonban le akart mászni,megpillantotta a rejtélyes lányt, aki épp az udvarán állt. Egyáltalán nem zavarta az eső,sem a vihar. Csurom víz volt már,és biztosan fázhatott is. Nem hitt
a szemének. Csodálkozva nézett rá...
- "Már megint itt van. De mit kereshet pont nálam? Még a végén megfázik." Hé! Hé te! Várj meg mindjárt le...Áááááh!
Hirtelen megcsúszva,leesett a tetőről,de nem esett komoly baja. Az eresz alatti bokorban landolt,ami felfogta némileg a leérkezését. A lány rögtön megijedt tőle és futásnak eredt,Reo felpattanva utána rohant. Kiabált utána,azonban ő nem állt meg. Meg se akarta hallgatni. Nehéz volt követnie a heves szél miatt. Egészen a városig követte,ám szem elől tévesztette.
Egy tető alatt állva körbe-körbe nézett,de alig látott valamit is. A vihar lassan csillapodni kezdett,így tovább kereste. Egyszer csak egy női sikolyt hallott meg,nem messze tőle. Gyorsan a hang irányába rohant. Azt hitte talán neki eshetett baja. Hamar odaért a helyszínre. Épp egy lányt akar bántalmazni három vagány csákó,de Reo közbelépett...
- Gyere szépségem! Ide a zsozsóval, különben véged! - közben késsel fenyegeti egyik férfi
- Tessék, ez minden értékem... Kérem ne bántsanak! Kérem! - kérleli őket a lány
- Ez kevés lesz aranyom! Többet kell adnod, akkor talán elengedhetünk. - mondja egy másik férfi
- Hé ti ott! Eresszétek el a lányt, különben pórul járhattok! - szól oda nekik Reo
- Mi van?! Húzzál el, míg szépen mondjuk öreg!
- Öreg?! Kit nevezel te öregnek, öreg?!
- Jobban teszed, ha nem avatkozol a dolgainkba!
- Dolgaitokba? Az a lány reszket mint a nyárfalevél! Hagyjátok őt békén, nem bántott titeket!
- Hum! Véged van, te nagyszájú kölök!
- Hum! Ti akartátok!
Egyből rátámadtak kardokkal,de ő simán elugrált előlük. Nagyon gyors és fürge volt hozzájuk képest. Úgy gondolta,hogy hamar leveri őket,és akkor hazamehet,ám az egyik faszi egy stukkert rántott elő és többször rátüzelt! Sikerült ugyan elugrania a golyók elől,ám véletlenül nekiment egy tartálynak,ami miatt bevérzett a válla. Hirtelen odakapott és látta,hogy ez eléggé erős volt.....
- Ááh! Fenébe! Pont a legjobbkor! - morgolódik magában Reo
- Feladod, te mitugrász?! Vagy kérsz még? - kérdezi a második férfi
- Kilyuggatunk, mint egy tetves dögöt! - megszólal a harmadik
- Há, há, há, há... Beijedt a kis... Hah? - mondja az első tolvaj
Reo erre nagyon bedühödött és nekik rontott. Egy kukafedéllel védte magát a golyóktól,és azzal vágta pofán a fegyverest. Majd a másikat gyomorszájon rúgta,de a harmadik ekkora előrántva stukkerét rálőtt. Sajna el is találta. Hirtelen a mellkasához kapott és vért köhögött. Utána a csávó elkapta a lányt és a nyakához szorította a fegyverét. Most nagy bajban voltak...
- Ha nem húzod el innen, a beledet a lánynak vége! - mondja a harmadik tolvaj
- Ááááh! - a lánynak remeg a teste és ijedt
- Francba! Ez a golyó komoly károkat okozott, így nem hiszem, hogy lesz még erőm újból lecsapni rájuk! - gondolja, majd térdre rogy
Nem tudta, hogy mit tegyen,ám egyszer csak megjelent előtte a lány,akit folyton látni szokott. A földre mutatott,ahol a nyaklánc hevert. Nem tudta mit akar ezzel. Az ideje fogyott,ahogy a vére is....
- Vedd fel! És használd! - beszél vele telepatikusan a szellemlány
- Hah? De...
Megtette,amit kért tőle és a nyakába vette a láncot. A szellemlány hirtelen egy vascsőbe szállt bele,ami egy karddá alakult át. Még soha nem látott ilyet azelőtt. Csodálkozva nézett,ám most nem volt helye ámuldozni ezen. Megragadta a kardot és a tolvajokra támadt. A csávó ellökte a lányt és pisztolyos tüzelni kezdett rá,a golyókat simán kivédte,amik lepattanva a másikat találták el. A tár kifogyott,Reo meg azon nyomban lecsapott. Hasba vágta a férfit,aki a falnak vágódott. Lassan odament a lányhoz,és óvatosan felsegítette őt....
- Most már nincs semmi baj. Biztonságban vagy.
- Köszönöm a segítségedet. Ha te nem lettél volna, most...
- Semmiség volt. Most menj haza, még mielőtt újabb tolvajokba botlasz.
- Rendben van. Még egyszer köszönöm szépen a segítséget. Legyen szép estéd. Szia. - majd elmegy a lány
Mikor a lány elment,térdre rogyott. A mellkasát fogta fájdalmában. Még a kardot is elejtette,ami egyből visszaváltozott vascsővé. Egy csepp ereje sem maradt a sérülés miatt,így összeesett. Másnap megint az ágyában ébredt fel. Bekötözött mellkassal. A golyót ismételten eltávolították belőle. Nem értette,hogy mégis ki segített neki már megint. Eszébe jutott a tegnap este,mikor a szellemlány fegyverré alakult át. A nyaklánc még mindig a nyakában lógott. Megnézte,és valóban az a lánc volt,amit a hídnál "talált". Lassan felkelt,de még nagyon gyengének érezte magát. Hirtelen nevetést hallotta az udvarról. Az ajtóhoz lépve megpillantotta azt a lányt,aki segített neki. Sakéval játszadozott éppen...
- Haah? Te.... - akad ela szava - Várj! Mond csak te ki vagy és mért követsz folyton?
Rögtön kiment hozzá,hogy megkérdezze ki ő és honnan jött. Mikor azonban a lány meglátta, megijedve el akart futni onnan,de Reo elkapta a kezét és nem engedte el. Csodálkozva nézett rá,majd elrántotta tőle a kezét. Reo nézett egy nagyot,mivel a keze átment rajta. Mint mikor egy szellem átmegy a falon.....
- Haaah? - csodálkozva néz - Ez mi volt? Átment rajtam a keze? De... - akad el szava
Csak nézett rá értetlenül. A lány lehajtott a fejét és kicsit elszomorodott,majd felemelve a fejét mosolyogva mondta....
- A nevem Diamond! Rendelkezz velem mester! - mondja a lány
- Hogy mi?
Folytatása következik...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
