|
9.rész: Az első harc
Saki 2010.09.23. 17:20
A csajok végre harcolnak, de az ellenfeleik nem éppen egy imádnivaló fajtából valóak. Rettentőek és hányni lehetne tőlük. Végre összetalálkoznak egymással, de valódi neveiket nem árulák el, így álnevekkel mutatkoznak be egymásnak. Momo ereje dühében megmutatkozik és vele legyőzi az ellenfeleket. Erejük használatához kell kis idő, de eddig remekül helyt álltak. Miina még egy új barátra is szert tesz, aki nagyon félénk, de kedves srác...
Az előző részben Keito és Miina épp elutazóban voltak,de elaludtak,így nem ott szálltak le,ahol kellett volna,így kénytelenek voltak Miina mamájánál tölteni a nyári szünetet. Szerencséjükre nagyon kedves asszony,és egyből marasztalta őket. Persze ennek úgymond megvolt az ára,vagyis a sok-sok munka,mivel tanyán lakott rengeteg állattal. Halálra dolgoztak,de közben mókáztak is azért. Miina majdnem lebukott mikor Keito előtt változott át,de szerencsére nem volt semmi baj,és még időben kapcsolt. Azonban másodszorra már nem volt ilyen szerencsés,és mamája megtudta titkát. Valójában sejtette,vagyis inkább tudta,hogy Miina is macska lesz,ahogy édesanyja is az volt,és még sok más nő a családban. Egy szóval fény derül a titokra,miszerint kitudódik,hogy Miina,Momo és Mayu mért lettek macskalányok. Eléggé furcsa dolog ez számukra,és egyben szomorú is. Már csak azt kell megtudniuk,hogy ki is az a másik 2 személy,akik ugyan olyanok mint ők,mivel egymásról nem tudnak semmit sem... Folytassuk!!!
Miina és Keito már jó ideje dolgoznak a tanyán,ami rengeteg állatnak ad menedéket és sok gondozást is igényelnek. A mindennapi etetésük és takarításuk eléggé fárasztó. Na és ott van a sok zöldség és gyümölcs betakarítása,vagy éppen megmunkálása,mely még fárasztóbb,főleg nagy melegben. Nem habos torta ott az élet,de viszont nagyon szép a környék. Az öregek örültek annak,hogy a fiatalok besegítenek. Miina és Keito lassan úgy gondolták hazautaznak,nehogy Ken aggódjon miattuk. Fájó szívvel vettek búcsút és felszálltak a gépükre. Miina most sok dolgot megtudhatott átváltozásáról,Keito pedig jól mulatott vele,és nagyon is élvezte bár nem úgy alakultak a dolgok,ahogy szerette volna,de örült annak,hogy vele lehetett. Ismét elaludtak a gépen,de most előre szóltak egy másik utasnak,aki szintén Tokyoban száll le,hogy ébressze fel őket,ha a gép megérkezett a városba. Kis horkolós banda szunyált egész végig,a sok befalt sós mogyoró után. Kifárasztotta őket a tanyán töltött idő,de nem bánták meg,hogy oda keveredtek ezen a nyáron....
- Bátyosz! De hiányoztál! - ugrik Ken ölébe a kis Miina
- Bátyosz? Mióta lettem én, bátyosz?
- Mától! - vigyorog rá
- Sz-szia. He, he, he... - köszön Keito leizzadva
- Hm! Szóval, hozzá értél a húgomhoz?! Halljam mit tettél vele?! - kapja el a felsőjénél Ken
- Én nem érnék soha hozzá, én csak...
- Tehát rondának tartod a húgomat?! - kédezi mérgesen
- N-nem, dehogy! Ő nagyon is...
- Szóval mégis csak vannak perverz gondolataid róla?! - kérdezi még mérgesebben
- Bármit mondok, egyből felturbózza. Talán nem kellene megszólalnom. - gondolja
- Nyugi, bátyosz! Neki ott van Mayu és biztos nem csalná meg őt. Mayu nagyon aranyos és kedves lány, akit nem lehet nem szeretni. Keito pont hozzá való srác, szóval... Köztünk úgy se lesz semmi, hiszen... Nekem ott van... Niwa! - csillog körülötte minden
- Mióta ilyen fényes a háttér és mi ez a csillogás? - kérdi Ken
- Engem ne kérdezz. He, he, he...
Miután kiörvendezték magukat,haza mentek taxival és egyből lepihentek. Keito a szobájába ment,hogy kicsit egyedül lehessen. Kicsit össze voltak kuszálódva az érzelmei,és már azt se tudta mit,hogyan tegyen. Eszébe jutottam Miina szavai,hogy ők soha nem lesznek együtt. Ez kissé elszomorította,így nem igen tudta,mit is gondoljon vagy érezzen....
- Hm. Igaza van, Miinanak. Mayuról teljesen megfeledkeztem és csak veled foglalkoztam. Milyen idióta vagyok! Csak egy lánnyal járhatok és az te nem lehetsz, hisz pont te mondtad. Ki is tudna szeretni egy olyan csóró srácot mint én? Annak is örülhetek, hogy Mayu mellettem áll. - gondolja, majd elfekszik az ágyon - Nála nincs kedvesebb lány a Földön, ő egy...
- Keitooo! - ugrik rá hirtelen Miina
- Hah? M-Miina...?
- Keito, mond csak.... - közel hajol hozzá
- Mégis mire készül? Talán... - lassan behunyja a szemeit
- Csinálsz nekem... Tonhalas szendvicset?
- Hah? - dermed le egy pillanatra - Te nem tudsz magadnak csinálni? Aaah...
- Nem és amúgy sem érem el a felső polcot. Ahova a kenyeret tetted.
- Én már azt hittem, hogy... - elgondolkozik egy pillanatra - Megyek és csinálok. Mennyit kérsz?
- Hát... öööh... 8-at! - mutatja a kezein
- Mennyit?
- Jól van na, kissé megéheztem. - vigyorog ártatlanul
Miután elkészítette az esti nasit,visszatértek aludni. Persze Miina nem tudott annyit aludni,hogy kipihent lehessen. Éjfélkor eljött az ő
ideje,hogy macskaként portyázzon vagy,amit épp szeretne. Ez ment egész nyáron. Már szinte totál elege volt ebből az egészből. Nehéz
volt számára ez az egész. Egyre jobban félt a víztől és már macska eledelek után fájt a foga. A kutyáktól is frászt kapott. Míg Momo és
Mayu nyugodtan élvezték a nyarat,addig szegény kicsi Miina pedig ezzel a macska átváltozásos gondokkal küszködött. Próbálta élvezni a nyarat,de egy bizonyos szomszéd nem hagyta. Mikor a medence mellett napozott Ük.Davis átkukucskált hozzá és integetve üdvözölte. Nem volt valami szép látvány....
- Juhúúú!
- Eeeaah.... - undorral néz
Lassan vége lett a szünetnek,és ismét az iskolapadba kényszerültek a csajok. Utolsó estélyük volt már. Mindannyian Tokyoban voltak és várták a holnapot,mikor ismét együtt lehetnek és folytatódhatnak a viccelődések és morgások. Az óra éjfélt ütött,így mind a hárman átváltozva felvettél macskalányos külsejüket. Farkat és füleket növesztettek. A kapott medálok által,amiket rájuk hagytak végre harci cuccban tudtak a városba menni,ahol körülszaglászhatnak,hogy vannak-e gonosz lények a városban. A szimatuk ezt súgta meg nekik. Elsőnek nem találták egymást,de valami egészen undorítót mindegyikük talált,ami árasztotta magából a bűzt és gonoszságot....
- Mi ez a rettentő bűz? Flejj, de undorító. Valaki ott kukázik és... Fúúújj! - takarja el száját Momo - Mi az amit eszik az a... izé... - kérdi magától - Hah? - Mond csak! Te mi a fene vagy? Olyan büdös vagy, akár egy rohadt sajt!
- Hááh? Te meg olyan büdös akár egy szappangyár!
- Hogy mi? Szappangyár? Engem ne hasonlíts egy szappan szagához! - dühödik fel Momo - Az én illatom, akár egy rózsakert! Ne merj sértegetni! Szélörvééény! - támad - Hah? Ez mi, talán ez az én erőm? - kérdi magától
- Orrszutyi! - fűjtat egyet a nagy orrával a lény
- Hogy mi? - gyorsan elkerüli
Ezalatt Mayu is hasonló lénnyel találkozott,mely olyan volt akár egy disznóember. Büdös,rendetlen és ocsmány pofájú. Hányni lehetett
volna tőlük. Miina is összefutott egyel,és majdnem telibe kapta az orrváladékát melyet ráfújt. Nem éppen a legjobb ellenfeleket fogták
ki maguknak. Első összecsapásnak ez durva....
- Áááh! - kiabálnak a csajok
- Végre leráztam azt a... Hah? Hm? - néznek egymásra csodálkozva
- Szóval ti vagytok azok a macskák, akik olyanok mint én. - mondja Mayu
- Hah? Akkor igaz a legenda? - kérdi Momo
- Hi, hi... - vigyorog Miina
- Akkor hát... A nevem... - itt kicsit elakad szegény Mayu - Mit mondjak? Az igazi nevem nem fedhetem fel. - gondolkodik - A nevem, Teruyo. Örvendek a találkozásnak.
- Az én nevem, Chii. - fog vele kezet
- Jujj, itt bajban vagyok! Nem tudok álnevet! - gondolkodni próbál Miina - Az én nevem pedig, Aoi! - vigyorog rájuk
- Hát akkor...Chii és Aoi... Legyünk egy csapat! Ahogy régen az elődeink! - mosolyog
- Rendben, de... Had kérdezzek valamit. Ti is találkoztatok ilyen disznóemberrel? - kérdezi Teruyo
- Ami büdös, undorító és rendetlen? - kérdi vissza Chii
- Igen, én találkoztam! - válaszolja Aoi
- Istenem! Most, hogy erről beszélünk, kell egy forró fürdő, vagy ezt nem élem túl! - nyavalyog Chii
- Jobb, ha minél előbb leverjük őket és hazamegyünk. Kéne egy csali... - néz körbe Teruyo
- Okés, de mi legyen az? - kérdi Aoi
- Hmm... - néznek rá a lányok
- Ez szemétség! Kellett nekem kérdeznem! - mérgelődik magában
- Hajrá, Aoi. Tereld el a figyelmüket, míg mi keresünk egy hatalmas slagot.
- Ezt még megbánjátok! - kiabál utánuk
- Legalább most a társai között lehet. - incselkedik Chii
- Grrr!
Szegény Miinat felkötözték egy magas fára,mint egy sonkát,hogy odacsalja az összes disznóembert. Még egy halom szemetet is
odaöntöttek alá,hogy hatásosabb legyen a csali. Persze ennek a csalimadár nem örült és ki akart szabadulni. Össze-vissza mocorgott,amit meghallottak a disznók,és már is szagot fogtak....
- Hah? Jajj, ne! - még jobban mocorog - Áh, ez nem igaz! Itt vannak! Hol vagytok csajok! - kérdi magától
- Erről jön a szag! Érzitek ti is? - kérdi a disznófejű
- Röff! Már érzem! Ínycsiklandó ez a szag!
- Nekem nem szagom van, ti ocsmány... izék! Előbb fürödjetek meg és utána pofázzatok!!!
- Öh?
- Ajjaj. Talán ezt nem kellett volna hangosan kimondanom! Én idióta! - gondolja
- Ez jó, legalább hamarabb lecsaphatunk a szörnyekre. - mondja Teruyo
- Igen és közben Aoi is túlélheti, ha csendben maradna.
- Gyere, mentsük ki gyorsan, vagy többet nem látjuk viszont.
- Az nem is lenne baj, legalább csend lenne és nyugalom. Úgy is nagy a szája.
- Chii, kérlek ne mondj ilyeneket. Össze kell fognunk.
- De... Na, jó. Gyerünk.
Gyorsan támadást indítottak a disznók ellen. Bár elsőre nem ment ez olyan jól és mellé is trafáltak. Még nem voltak tisztában az
erejükkel,mely csak nemrégiben mutatkozott meg. Momo egy szélcsavarral próbálkozott,ami szegény Miinat érte el,aki össze-vissza pörgött a fán. Golyóztak a szemgolyói és majd kiugrottak a helyéről. A haja is tiszta kóc lett,röhejesen nézett ki. Momo még kuncogott is egyet,míg Miina egy cseppet sem élvezte a fejen látó helyzetet. Mayu is bevetette közben erejét és pár tűzgolyóval dobálta meg ellenfeleiket,de egyik sem talált. Momo még ugrott is egyet. Az egyik tűzlabda levágta Miinat a fáról,aki szédelegve ért földet. Lassan feltápászkodott,majd víz állapotban kicsusszant a kötelek fogságából....
- Hah, ez én voltam? - csodálkozva néz - Na, jó! Most én következek! Bár azt még nem tudom, hogy hogyan csapjak szét közöttük. - fogja a fejét
- Ez hibbant. Még gondolkozni sem tud.
- Chii, csendet. Ezek a... Hah?
- Most mi jövünk ti gusztustalan élőlények! Végetek van,a húsotokból fogunk lakomázni! Támadás! - fúj rohamot a disznófejű
Azzal orrfújással hatalmas szelet kavartak. Momo alig bírt elbánni vele. Erősebb volt,mint az ő támadása. hamar hátravágódott és akkor egy jókora orrváladék reppent a pofájába. Még Mayu is kapott belőle. Miina csak röhögött rajtuk. Őt nem érte el ez a kis széllökés. Mikor a disznók újra lecsaphattak volna,ő megragadott egy hosszú slagot és vízsugárral küldte őket fel a levegőbe....
- Trufa, Tuba! Neeeh! - kiabál fel a harmadik disznó - Ezért most megfizetsz!
- Ne olyan hevesen! Most megpörköllek te ocsmány disznófajzat! - áll fel dühösen Chii
- Ajajj, fedezékbe! - bújik el Aoi
Momo olyan dühös volt,hogy csak úgy izzott körülötte a levegő. Összegyűjtve erejét,egy hatalmas széllöketet küldött a disznó felé,aki azon nyomban a falba vágódott és furcsa módon porrá vált. A másik kettő is eltűnt,így a csatát a lányok nyerték meg. Momo kicsit lihegve állt,ökölbe szorított kézzel. Miina lassan előbújt fedezékéből....
- Huh, ezt megúsztuk. Még soha nem láttalak ilyen haragosnak és... - fogja be a száját - És ilyen... Há, há, há, há... - röhögi el magát - Olyan vagy akár egy hatalmas fikagolyó. Há, há, há, há, há... - a hasát fogja a röhögéstől
- Grrr.... - dühös
- Szerintem nem kellene ilyennek lenned, Aoi. Chii csak.... Öh?
- Váááh! - megragad egy fikacsomót és eldobja
PUFF!! PLACCS!!
- Hé, ezt meg... - esik hátra Aoi
- Ha még valaki ki mer nevetni azt elevenen megsütöm!
- Nyugi... Chii... Há, há, há, há... Aoi.. Te.... - röhögi ki Aoit, aki rosszabb, mint ők ketten együtt
- Hm! - néz morcosan - Köszi, Teruyo az együttérzést. - gondolja
- Nagyon ügyes vagy, Chii. És igen erős. Gratulálok. Szerintem te vagy a legerősebb közöttünk.
- Arra nem mernék fogadni. - mondja félhangosan
- Mit mondtál, Aoi? - kérdi Chii
- Semmit, semmit csak hangosan gondolkodtam. He, he, he...
- Szerintem menjünk most haza. Le kell mosni ezt a trutyit, vagy még a végén ránk szárad. - javasolja Teruyo
- Azt már nem! Igazad van! Majd még találkozunk, de egy szót sem erről senkinek! Világos? Aoi?
- Oké-oké.
- Akkor majd még összefutunk. Vigyázzatok magatokra!
- Megpróbálok. - mondja Aoi
- Akkor jó éjt! - búcsúzik el Chii
Azzal gyorsan hazasiettek mind a hárman,és gyorsan lezuhanyoztak. Még Miina is,de nagy undorral. Nem volt ínyére ez a vizes dolog. Végig morgolódott,hogy milyen szar a víz,és milyen rosszul esik neki,meg ilyenek....Másnap reggel,mint mindig Miina hulla fáradtan kelt fel,mint mindig. Keito nem hagyta,hogy vissza aludjon. Csinált neki finom reggelit. Persze nem tudott rendesen megreggelizni,mivel későn is jött le a szobájából. Nem mert kimerészkedni. Tudta,hogy akkor megérzi rajta a bátyja,hogy megfürdött és illatos,majd tuti cikizni vele,ahogy szokta. Kis morgolódás után felöltözve lekullogott a konyhába. Kennel futott össze...
- Jó reggelt húgocskám, csak nem...? - akad el szava - Csak nem megfürödtél?
- Áh, dehogy, csak tiszta a ruhám és...
- Ma olyan vagy mint egy rózsaszál, aki végre nem hervad el a fürdetlenség miatt.
- Hagyd ezt, bátyó! Grrr...
- Na, jól van. Majd este találkozunk, szia!
- Szia. Hááhm! - ásít egy nagyot
- Jó reggelt álomszuszék! Egyél gyorsan vagy elkésel. - mondja Keito
- Aaah... - hulla fejjel néz
- Megint későn feküdtél le? Talán tanultál? - kérdi irronizálva - Áh, az kizárt.
- Kösz. Néha szoktam tanulni! - sértődik meg egy kicsit
- Valóban?
- Na, jó. Soha, de ez most, hogy jön ide? Inkább zúzok suliba. Mi lesz az ebéd?
- Hamburgert... terveztem. - csodálkozva néz
Miina egy egész doboz tejet lehajtott pár perc alatt. Lehidalt tőle. Még a szavai is elakadtak. Miután megitta a tejet,futott is a suliba.
Ahogy kilépett az ajtón Ük.Davis máris őt bámulta. Épp az újságért csoszogott ki e szép reggelen. Lassan lehajolt érte,olyan szexis
pózban,majd billegette a fenekét és integetett. Miina szemei kiguvadtak a rémülettől. Gyorsan a deszkára pattant,és elszáguldott. Végre,vagyis mondjuk időben indult el a suliba,így lehet ma nem lesz semmiféle igazgatós incidens. Bár ki tudja előre... Sietett előre mint az őrült. Átsuhant a járókelők előtt mint egy felturbózott szuperhős vagy hasonló. Épp váltani készült a lámpa pirosra,amit még előtte el akart csípni,de sajna nem jött össze. Egy kamion ment át a neki zöldre váltó lámpán,és pont Miina felé. Hirtelen oldalra nézett,kissé megrémült. Nem tudott volna átjutni a járda túloldalára,így felugrott a magasba. Csoda révén át tudta ugrani a kamiont. Párat gurult a tetején,majd talpra érkezett le a deszkájára,ami közben átgurult a jármű alatt. A kamionos kissé megijedt,és azon nyomban meg is állt. Mindenki Miinat nézte,hogy mégis hogyan sikerült neki ezt túlélnie. Persze ő nem állt meg magyarázkodni,hisz ő sem tudta,hogy ez mégis hogy lehetett. Tovább gurult...
- Huh! Ez meleg helyzet volt. - sóhajt megkönnyebbülten - Sietnem kell, vagy ismét az Igazgatónál köthetek ki. - gondolja, majd hirtelen begyorsít
Gurulás közben Mysel haladt el mellette a vadi új,vörös sportkocsijával. Nevettek rajta barátnőivel,hogy milyen idiótán néz ki a gördeszkáján. Mikor egy pocsolyát vettek észre a járda mellett,egyből belehajtottak,ami Miina felé fröccsent. Hangosan nevetve el is húztak onnan,nem figyelték,ami történt. Miina nem lett vizes. Kezeivel védte magát,amitől a víz egyszerűen megállt előtte.
Csodálkozva nézett,majd hátralépett ijedtében. Erre a víz a földre hullott. Nem értette mi folyik most vele. Egy kisfiú látta,ami történt.
Még a fagyija is leesett a kezéből,annyira ledermedt a dologtól. Miina zavarában nevetett magán,majd elgurult onnan....
- Még is mi történik velem? Ezt én csinálhattam, vagy csak hallucinálok? - kérdezi magától - Rám férne egy... Áh! - nekimegy valakinek - Bo-bocsánat. Nem figyeltem. - fejét fogja
- S-semmi baj... én... Hah? - hirtelen elpirul
- Ne haragudj.
- S-semmi baj. - lassan felsegíti
- Köszi. Még egyszer bocsi. Most rohanok.
- Nincs... mit... - szólal meg dadogva - Milyen csinos és gyönyörű lány. - szerelmes pillantásokkal néz felé
Miina mint mindig most is elkésett. Mrs.Hiyori egyből az igazgatóhoz küldte. Összeráncolt szemöldökkel nézett,majd magában szitkozódott,hogy milyen pancser már megint. Mindig kis semmiségek miatt küldik ki,ami már lassan bosszantóvá válik számára. Mikor leült az igazgatói elé épp megjelent előtte az a srác,akibe belebotlott reggel....
- Hm? Hát te? Ismét összefutunk? - kérdi kicsit elpirulva
- Öh? Sz-szia. Hát igen. Te mit keresel itt?
- Ide küldtek, mert kicsit elkéstem ma reggel.
- Haah? Öh? Biztos miattam, hisz neked mentem.
- D-dehogy. Csak... Nem ez az első. Már többször elkéstem, mivel páran mindig megtréfálnak és emiatt mindig kések és ezt a tanár nem értékeli túlzottan. De már hozzászoktam. Na és veled mi a helyzet?
- Hasonló a szitu. Kissé már unom, de ez van. Amúgy a nevem, Miina. Miina Takayuki.
- Ö-örvendek. Az én nevem pedig Mark, Mark Takahisi. - mondja kissé remegő hanggal - K-kezet fogott velem egy lány. Istenem. És milyen szép lány. - teljesen zavarban van tőle
- Takayuki kisasszony! Fáradjon beljebb! - szólítja az Igazgató
- Na, akkor még dumcsizunk. Most mennem kell. Szia. - köszön el mosolyogva
- Sz-szia. - elpirul tőle
Vajon most mi lesz a lányokkal? Lesznek további harcaik, vagy abba marad ez a kis éjszakai hajcihő? Na és ki ez a Mark, aki folyton elpirul a mi kis huncut Miinanktól? Kiderül minden a következő részből!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
