Az előző részben Miina,Momo és Mayu elkezdték a nyári szünetüket. Az elején még nem utaztak el,így együtt tölthettél Július 7.-ét,ami a szerelmesek napja. Kívánságfát is csináltak tele saját kívánságokkal. Jól telt az a napjuk. Keito és Niwa is elmentek a lányokkal. Momo szomorú volt,mert tudta,hogy Dark nem tud eljönni. Ettek,ittak és bolondoztak egész nap,még este is. Varázslatos volt az egész,még tűzijáték is volt. Ezen a napon Keito végre megcsókolta Mayut ezzel kifejezve,hogy mennyire szereti. Miina is kapott egy érzéki csókot,mely annyira meglepte,hogy reagálni is alig tudott. Dark is megjelent a színen és ugyan azt csinálta. Mind a hárman végre érezhették,hogy milyen egy csók íze. Azonban ez a meghitt pillanat Miina számára nem tartott sokáig. Hirtelen macska farka és fülei nőttek,így el kellett mennie még mielőtt Niwa meglátta volna. El se tudott búcsúzni tőle. Mayut és Momot később érte ez a furcsa dolog. Totál lehidaltak,de nem szóltak senkinek sem,csak elbújtak és reménykedtek abban,hogy elmúlik ez a külső,és mindez csak egy álom. Nagyon kiakadtak ezen az egészen... Folytassuk!!!

A lányok mind elutaztak végre nyaralni. Ki akarták használni,míg tart a nyár és nem kell tanulniuk. Telefonon tartották egymással a kapcsolatot,és néha képeslapokat küldtek. Momo a Karib-szigeteken,Mayu Párizsba töltötte a vakációt. Na és Miina....

- Ééés... Egy seggest! - fut a medence felé

Valami miatt nem mert beleugrani a medencéjükbe. Többször is próbálkozott. Olyan kis félelem érzete támadt vagy hasonló. Nem adta fel és újra meg újra nekifutott,hátha ezzel erőt merít és sikerül egy golyót loccsannia a vízben. Azonban még úgy sem ment. Kezdte feladni a sok próbálkozást. A nap forrón tűzött,és ő meg ilyenkor fél a víztől....

- Ah, ez így nem fog menni. De...

- Vuh! - ijeszt rá hátulról

- Ááh! - ijed meg Miina 

Loccs! Akkorát ugrott ijedtében,hogy beleesett a vízbe. gyorsan ki is ugrott belőle,mint a villám. Mérges volt Keitora,ezért azon nyomban üldözni kezdte az egész házban és az udvaron is. Idilljüknek Ken vetett véget. Ebédet kellett készíteni. Miina is besegített. Persze ő inkább nyalakodott,mint segédkezett. Ráment készítettek és desszertként habos krémrózsákat. Nagyon jól néztek ki,így tele is tömték magukat. Lepihenve dőltek ki a kanapéra..... 

- Bátyó,mit fogunk a nyáron csinálni? Már csak alig 2 hónapom maradt.

- Szeretnél elmenni valahová nyaralni?

- Hát... Jó lenne.

- Nem is tudom. Mostanában nincs szabadidőm. Én nem tudnálak elvinni nyaralni.

- Akkor majd Keitoval megyek! - pattan fel a fotelből

- Az ki van zárva! Ő egy férfi! Nem mehetsz el vele, még kiskorú vagy!

- De... Ő jó kíséret lenne,hidd el. Én bízok benne.

- Hah? - mosogatás közben meghallja őket

- De ki tudja milyen perverz fantáziája van és...

- Bátyó! Hogy lehetsz ilyen?! Ő a barátom és nem a barátom-barátom! Nekem úgy is van valakim. Keitonak is ott van Mayu. Ne mondj hülyeségeket. Légyszii, engedj el minket. Csak pár hétre.

- De....

- Kérleeek. - ártatlan kutya szemekkel néz rá

- Miina...de....Na, jól van. De semmi rosszalkodás. Csak 1 hét és nem több. Időben gyertek haza.

- Köszi, bátyóó! - öleli meg

- Mégis hova szeretnél elmenni?

- Hát, a.... Floridába! - kiáltja el hangosan

- Rendben, akkor foglalok rá 2 jegyet.

- Köszike, bátyó! Most megyek aludni. - elindul fel a szobájába

- Várjunk csak... Niwa nem oda ment a szüleivel? - kérdezi magától

- Niwa ismét láthatlak. - boldogan mosolyog magában

Később már csend is vonult az egész házra. Miina nem tudott aludni,így felmászott a tetőre,hogy fürkéssze a csillagokat. Nem bírt még aludni. nagyon szép volt aznap este az ég. Igazán lenyűgözte. Keito épp akkor vette észre őt,mikor pont kidobta a szemetet,amit elfelejtett....

- Hah? Miina? - néz fel csodálkozva a tetőre Keito 

- Keito? Öh?

Épp akkor ütött éjfélt az óra,így Miina kezdte érezni,hogy ismét az történik vele,ami a fesztiválon. Hirtelen megijedt,és leesett a tetőről. Keito rögtön rohant oda hozzá. Miina szerencsére talpra esett,egyenesen bele a bokrok közé. Ismét macska fülei és farka

nőtt,így gyorsan el akart bújni,de Keito miatt nem tudott....

- Miina jól vagy? Nem esett semmi bajod? - kérdezgeti aggódva

- D-dehogy.... - válaszol a bokorból

- Had nézzelek.

- Ne! Jól vagyok. Menj csak be.

- De...

- Menj be, én is megyek mindjárt.

Mikor Keito hátat fordított kiugrott a bokorból és felmászott az erkélyén. Elbújt a takarója alá. Keito csak furcsán nézte,hogy ez meg mi volt. Felment hozzá a szobába,gondolta talán ott megtalálja. Mikor bement hozzá látta,hogy lefeküdt,így ő is visszament a szobájába nehogy Ken észrevegye. Miina nem akart addig előbújni,míg macskaként néz ki. Szerencsére hamar elaludt. Másnap reggel olyan 9 körül keltek fel. Keito bőséges reggelit készített,és még útravalót is. Összecsomagoltak mindent,ami szükséges. Ken már nem volt ott,csak egy "Vigyázz magadra....." levél hevert a szekrényen. Taxi vitte ki őket a reptérre....

- Siess már, Keito! A végén lekéssük a repülőt! Ne totojázz más, mint egy teknőscsiga!

- Teknős...csiga? - néz egy nagyon - Tudod, ha segítenél kicsit a cipekedésben, akkor nem lenne semmi probléma! - megy utána, mint egy túlterhelt szamár

- Nekem a kaját kell vinni, hogy meg ne edd a gépre szállás előtt! És...ajj,de finom! - harap bele egy hamburgerbe

- Nocsak ki beszél. Nem is tudom ki az, aki megeszi előbb a dolgokat. - gondolja

- Ez lesz az! Ez biztosan a mi járatunk!

- Biztos vagy benne, Miina? - nyögi ki nagy nehezen

- Gyere! - rántja magával

Csomagjaikat mind elpakolták,így Keito fellélegezhetett,hogy nem neki kellett azt is elpakolnia. Nyugodtan ültek le a helyeikre. Semmi  bibit nem észleltek,mivel egész végig aludtak. Miina bezabálta magát,majd álomra hajtotta fejét sok zacskó társaságában. Keito nem volt ilyen békés szunyókáló,mivel két dagadt nőszemély között kellett ülnie. Ken nem akart egymás mellé szóló jegyekkel utaztatni őket. Mivel végig aludtak,így nem vették észre,hogy leszálltak. Nekik pedig át kellett volna szállniuk egy másik gépre. Mivel aludtak,így azon a járaton folytatták tovább útjukat,amire elsőnek szálltak fel. A járat csak letett az utasok egy részét,majd felszállt. Több órányi út után végre felébredtek. Kiszállva senki se várta őket,ami nagyon feltűnő volt. Miina arra számított,hogy nagybácsikája kijön eléjük,és segíti elvinni csomagjaikat. Azonban ez nem így lett. Összeszedve cókmókjait kimentek megnézni, hogy hol is vannak. Nem épp egy meghitt,városias környék fogadta őket....

- He, he, he... - szalag megszakadási hang

- Kiderült, hogy azért vagyunk itt, mert nem szálltunk át a másik gépre. Valószínűleg elaludtunk. Most valamilyen kisvárosban vagyunk, aminek a nevét még ki sem tudom ejteni! - fogja fejét

- Úgy látszik nem láthatom ezen a nyáron Niwat. - szontyolodik el

- Ah, már rosszul indul ez a kiruccanás. - sóhajtozik

Míg Miina siránkozott,addig Keito a megoldáson törte a buksiját,de nem igen tudta,hogy ebből hogy húzzák ki magukat. Gondolta talán haza kellene menniük,és elhalasztani a nyári kirándulást. Azonban ez nem így történt. Szerencséjükre Miina egyik mamája itt lakik

egy kedves kis családi fészekben. Felcuccolva magukat indultak is oda. Egy kedves platós kocsival rendelkező férfi vitte el őket odáig. Miina totál ki volt bukva,hogy nem láthatja szeretett Niwajat,míg Keito csak magát hibáztatva búslakodott. Hamar oda is értek a házhoz,ami a környékhez képest nagyon takaros volt. Egy kis tanyán lakott Miina mamája. Eléggé nagy telken éldegéltek,ami mellett még egy kis erdő is megfért. Fűzfák ágaskodtak a kapuban. Sokféle állatot tartottak ott. Voltak tehenek, birkák, malacok, csirkék,kacsák,pulykák,lovak,gyöngytyúkok....és még rengetek állatfajta. Nem is lehetett mindent megszámolni. Mind-mind hátul voltak elkerítve. Egy hatalmas mező volt a legeltető helyük,ami bővelkedett a sok-sok frissen növő fűben és gazokban. Persze nem csak ehető állatokat tartottak. Legalább 20 macska és 8 kutya lakott ott a tanyán. Mind nagyon aranyos és kedves jószág....

- Ez lenne a mamád... Hah? Miina?

- Te csak menj előre. Én itt maradok friss levegőt szívni! - mondja le egy faágba csimpaszkodva

- Mi üthetett belé, nem szokott megijedni vagy hasonló. - néz fel Miinara - Talán a kutyák ijesztettek meg? 

- D-dehogy, csak....

- Kisunokám! De rég nem láttuk már egymást! - öleli meg Keitot

- Öh? Cs-csókolom, de én nem....

- Olyan rég nem láttalak! Talán utoljára akkor, mikor 5 éves lehettél vagy 10? A memóriám már nem igazán a régi. Bár arra máshogy emlékszem, hogy így néztél-e ki. - méri fel a fiút

- Nem én vagyok az, akire gondol. Ön biztosan Miina mamája. Miina épp ott van, a fán. - mutat oda

- Sz-szia mamó! - integet fél kézzel - Ah? Áááh! - leesik

- Miina, nem esett semmi bajod? - odafut hozzá

- Miinácska te vagy az? - veszi fel a szemüvegét

- Épp ezt akartam elmagyarázni önnek.

- Miinácska nem tudtam, hogy félsz a kutyáktól. Ha akarod bezárom őket.

- Ezt én sem, de most... Kiráz tőlük a hideg és a szőr is feláll a hátamon, ha a kutyákra gondolok! - gondolja magában - K-köszi mamóka, az jó lenne. He, he, he...

- Én se tudtam, hogy félsz a kutyáktól. Mióta? - kérdi Keito 

- Ma óta. - áll fel

- Hah? - néz csodálkozva 

Lassan beljebb mentek. Miina mamája elszállásolta őket,míg haza nem akarnak menni. Örült is annak,hogy épp most toppantak be. Nem igen volt társasága a papán kívül. A többi unoka máshova utaztak el,és csak ketten maradtak a tanyán. Miina elmesélte,hogy mi is történt velük. Gondolta most,hogy így alakultak a dolgok,akkor itt maradnak. Bemutatta Keitot nekik,hogy tudják mégis ki ez a srác,aki vele jött. Keito örült annak,hogy megismerhette őket. Sokat segédkezett az ebédkészítésben és a mosogatásban is. Kicsomagolva kicsit lepihentek. Ma nem igen akarták őket zaklatni. Miina a lenyugvó napot csodálta egy kis hintaágyban. Keito csatlakozott hozzá...

- Szia. Már azt hittem elmentél. Huha! Nagyon szép innen minden. A csillagok... mesések.

- Igen, igazad van. Eddig nem igen figyeltem az eget. De... Nagyon jó szunyahely ez itt. - vigyorog Miina 

- Azt el tudom képzelni. Kis álomszuszék. - gondolja magában

- Amúgy... Milyen itt nálunk? Vagyis a nagyinál?

- Nagyon kedves rokonaid vannak. Igazán jó fejek és gondoskodóak. - kedvesen mosolyog

- Igen, ebben egyet értek. Mond csak... Neked hol vannak a szüleid? Van rokonod vagy...

- Hm... - szomorúan lehajtja fejét

- Nem akartalak elszomorítani, ne haragudj. Én csak...

- Nem, nem a te hibád. A szüleimet fiatalon elvesztettem és más rokonom meg nincs vagy nem ismerem őket. Régóta egyedül élek. Elsőnek albérletben laktam szobatársammal, de ő megházasodott, és elutaztak, így egyedül nem bírtam fenntartani a lakást a kevés fizetésemből. Mielőtt összefutottunk, előtte 1 héttel lettem úgymond hajléktalan. Örülök, hogy befogadtatok. Ez igazán kedves dolog volt tőled. Igazán kivételes lány vagy. - kedvesen mosolyog rá

- Ugyan, hisz te is segítettél. Szívesen tettem. Amúgy is mint látod bátyókám nem igen van otthon és sokszor vagyok magányos. Néha jó, ha ott vagy és sürögsz-forogsz. - visszamosolyog rá Miina 

- Milyen aranyos ilyenkor és megértő. Viszont mikor hülyéskedik és lustul, akkor olyan, mint egy 5 éves gyerek. Látszik rajta, hogy tud érettebben is viselkedni, mint általában szokott. Ezért is örülök annak, hogy megismertelek. Te igazán szeretni való lány vagy....Miina... - gondolja, majd lassan odahajol hozzá

- Nézd! Egy tücsök! - felpattanva állba veri

- Hah? Ááh! - kifekszik

- Gyere ide tücsi! Tücsike ne ugrálgass! Tücsiii! - próbálja elkapni

- Tücsi? Ugrálgass? Hát, látszik rajta, hogy nem ismeri a szavakat. - jegyzi meg

- Tücsiii... naaa! - nem bírja elkapni

Keito csak a fejét csóválta,hogy milyen kis buta most Miina. Egy ideig még kint kergette szegény, ártatlan ízeltlábút,majd bementek aludni. Hamar ki is dőltek,és máris álomföldön jártak. Persze ez a kis szunya nem tartott sokáig. Miina ismét átváltozott,de nem látta meg

senki sem. Most nem otthon van,ahol meg kell mentenie valakit vagy valamit,így tovább aludt. Pár óra múlva nagy kakas kukorékolásra keltek. Nem volt épp szép ébresztő. Keito akkorát ugrott,hogy beverte a fejét az emeletes ágyba. Abban kellett aludniuk, Miina régi kiságyában. KO-val ki is dőlt pár percre. Majd dudaszó követte a kakast,amitől megint beverte a fejét....

- Áh! Jézusom! Ki ez ilyen kora... Hajnalban? Aaah! - elájul álmában Keito 

- Ki az ágyból hétalvó! Itt a reggeli meló! Öltözz fel és nyomás tehenet fejni! - utasítja Miina mama

- Tehenet? De hiszen még csak... 4 óra... - hulla fáradtan néz az vekkerre

- Ha akarsz reggelit, dolgozz meg érte!

- Szép kis nyár! - gondolja, majd fejére húzza a takarót

Az egyik kutya máris lehúzta róla,így muszáj volt felkelnie,mivel még az állatok se hagyták aludni. Miina persze még szundikált. Az istállóban bújt el míg macskaként néz ki. A munka elejéről hiányzott is és csak 6 óra után bújt elő ágyikójából. Keito ezalatt végig a tehénnel vesződött,mivel nem akartak neki tejet adni. Olyan fél litert bír kifacsarni belőlük. Tisztára ki volt már....

- Jé, tej! Na, végre! - megissza a vödörből

- Hé, de az...

- Enye-benye, Keito! Még egy cseppet se fejtél meg? Így nem lesz reggelid. - mondja neki Miina mama

- Ha valaki nem itta volna meg, akkor most nem ezt mondaná! - zsörtölődik magában

- De jót aludtam! Isteni volt. - nyújtózkodik

- A lusta Csipkerózsika! - gondolja - Mégis hol aludtál? Reggel nem láttalak az ágyadban.

- Hát... öööh... A függőágyban! He, he, he...

- Kis hazudós! Csak el akartad kerülni a munkát. - néz rá durcásan

- Miinácskám! Gyere angyalom! Neked is van ám egy kis munka. Kövess!

- Ajjaj, aludhattam volna tovább is. - nyafog magában

Szegényt beküldték a tyúkokhoz,tojást szedni. Olyan 300-400 darab tyúk lehetett ott,amik nem egy vagy öt tojást tojnak naponta,hanem annál jóval többet. Most aztán neki is kijár a jóból. Nem henyélhet, vagy nem kaphat reggelit. Miina pedig nem arról híres,hogy alig eszik. Az állatok nyugodtan ültek a helyükön,és csendesek is voltak. Miina lassan odament hozzájuk,és óvatosan összeszedte a tojásaikat. Ahogy lassan lépkedett,hirtelen megcsúszott egy tyúkszaron....

- Hah? Áááh!

PUFF! Erre a sok csirke kinyitotta szemeit és mind ránéztek. Miina pislogva figyelt jobbra és balra. Meg se mert mozdulni,pedig nagyon fájt a popója. Várta a következő lépést,hogy mi is fog történni. Szinte leizzadt a sok tyúk láttán,amik mind rá szegezték tekintetüket. Nyelt egy nagyot,majd futásnak eredt,erre megint elnyalt egy újabb tyúkszarban,és még az arca is olyan lett mintha kiütései lettek volna. A pár tojás melyet összeszedett,mint eltört,ez pedig rossz pont volt az állatoknál. A csirkék mind felreppentek,és össze-vissza karmolták. Mindenhol tollak röppentek és hullottak alá a nagy szálldosásban. Miina ki akart jutni onnan. A földön csúszott,ami tiszta szar volt,de nem nagyon érdekelte....

- Ki kell jutnom vagy... Ezek szétcincálnak! - próbál kimászni a csirkék alól - Mindig is utáltam a csirkéket! - magában nyafog

Annyira kiabált,hogy az ól is belerengett. A többiek csak nagyot néztek. Miina hirtelen kitörte az ajtót és egy csirkével a fején rohangált. Össze-vissza futkosott és kiabált. A tyúk pedig egész végig csipkedte a fejét. Hirtelen ismételten megbotlott,és egyenesen a lóitatóba tanyált bele egy hasassal. A csirke le is szállt róla. Miina mama csak kuncogott. Keito odafutott hozzá, hogy kisegítse szegényt...

- Miina, jól vagy? Had segítsek. - megfogva kezét kihúzza

- Nyáh! De utálom a csirkéket! - nyavalyog

- Ühm? Ha, ha, ha, ha... - nevet rajta

- Mégis mi ilyen vicces? - kérdi kicsit dühösen

- A fejed és az arcod. Há, há, há, há... - még jobban nevet

- Hah? - nézi magát a víztükörben - Aááh! Tiszta szar vagyok! Blööh! És még büdös is! - vízesésként folyik a könnye - Te meg kinevetsz? Hmmm! Akkor had nevessek én is! - felpattan

Hirtelen meglökte,aki erre beesett a disznók mocskába. Tiszta sár lett és alig látszott ki. Miina jól kinevette,ahogy ő is az előbb. Röhejes volt a sok mocsok és disznó között. Keito nem nézhette tétlenül,ahogy nevet rajta,így egy sárgolyóval arcba találta. Ismét  nevetett rajta,de Miina nem hagyta ezt annyiban. Megdobta egy köteg szénával. Elkezdtek dobálózni,aminek Miina papa és mama vetett véget. Hisz a nap nem mókázásból áll,a tanyán munka folyik....

- Gyere Miinácskám! Itt a bojlernél lefürödhetsz. Most jó meleg van és az esővíz biztosan alkalmas egy jókora fürdésre.

- Keito, neked is van itt egy. Gyere szépen! - hívja Miina papa

Meztelenül beálltak a nyilvános zuhanyzó alá,és úgy fürödtek. Miina elejtette a szappanát,és Keito meg vigyorgott rajta,hogy azt meg hogy fogja majd felvenni. Ekkor történt egy kis varázslat. Valahogyan Miina képes volt irányítani a vizet,és vele felvenni a szappant a földről. Csodálkozva nézett,majd meg akarta viccelni Keitot. Erősen koncentrálva jég hideggé tett a fürdővizét,ami alól egyből kirohant az ágyékát eltakarva. Miina csak röhögött a pórul járt fiún. Később folytatódott a munka. Birkákat nyírtak,teheneket fejtek,krumplit kapáltak, zöldségeket és gyümölcsöket szedtek,állatokat tereltek,mókáztak is közben és ezzel jól telt az egész nap. Segítettek Miina mamának a konyhában,vagyis inkább Keito. Miina addig Miina papának segédkezett a lovak tisztogatásában. Minden remekül telt. A sok munka után végre megpihenhettek. A nap lassan lemenőben volt. Keito és Miina lesétáltak a tóhoz,hogy megnézzék most milyen lett. Keito egyből belecsobbant,lefröcskölve Miina ruháját. Szegény akkorát ugrott a víz miatt,mint egy macska,akit a kutya megijeszt. Ismét félt a víztől,de Keito bátorította. Volt egy kötél a tó melletti vastag fűzfára erősítve,amiről Keito egy hatalmas szaltós ugrást vágott bele a tóba. Miina is meg akarta csinálni. Elsőnek meghátrált,de végül is nekifutásból elkapva a kötelet egy jókora seggessel csobbant be Keito mellé. Elkezdték egymást fröcskölni. Sokat nevettek együtt. A nap teljesen lement és jó késő lett. Miina kezdett aggódni,hogy mi lesz,ha itt fog átváltozni,így menni akart...

- Jobb, ha most visszamegyünk. Kezdek megéhezni. Te nem?

- Várj még. Szeretnék mondani valamit neked. Tudod... én... - odahajol hozzá, hogy megcsókolja

- Hah? - hirtelen macska fülei nőttek, majd fogai - Jajj nekem, itt fogok átváltozni, az pedig egy cseppet se jó! - gondolja - Mennem kell! - ellöki magától 

- Miina!

Gyorsan a házba futott,hogy elbújjon a padlás tetején. Sietnie kellett,mivel mire odaért már a farka is előbukkant,és a kezei is macskásak lettek. Egy régi takaróval takarta el magát,majd szomorúan a fénylő holdra nézett. Nem akart macska lenni,de az éjfél azzá tette. Félt attól,hogy egy napon lelepleződik a titka. Miközben a holdat nézte,megjelent a mamája....

- Hah? Mamóka? Áh! - eltakarja magát a takaróval, majd leguggol a földre - M-mit keresel te itt? N-nem kellene aludnod, vagy....

- Nem kell félned, nem bántalak. Tudom, hogy ki és hogy mi vagy. Előttem nem kell titkolóznod.

- Mi? Mégis miről beszélsz? - zavarban van

- Vedd le nyugodtan a takarót a fejedről, had lássalak.

- Ne, én.... - elfordul

- Várható volt. Te is átváltoztál, ahogy annak idején édesanyád.

- Mi? Hogy anya? De...

- Nézd... Ebből mindent megtudhatsz. Csak olvasd el figyelmesen.

- Hah? Ez anyu...naplója?

- Úgy is mondhatjuk.

Mamája adott neki egy ősrégi könyvet,melyben édesanyja volt és 2 másik társa,akik macskák voltak. Olyanok,mint most ők. Nem hitt a szemének. Hiába nézte a könyvet,nem értette,hogy mi is folyik most itt. Ezalatt távol,de tényleg nagyon messze,valahol Londonban Momo is hasonló szituban volt. Épp az ottani családi Kastélyban pihent,mikor is furcsa dolgot vett észre. A képek a falon mind macskanőkké vagy teljes alakos macskákká változtak át. Főleg egy kép,mely édesanyját ábrázolta. Közelebb ment hozzá,mikor is véletlenül megnyomta az egyik szobor fejét,és ettől kinyílt egy ajtó. Látszólag egy pincébe vezetett,ami jó mélyen volt a Kastély alatt. Kíváncsisága odavonzotta. Sokáig sétált,mire eljutott oda,ahol élő ember még nem igen járt. Nem félt,és bátran lépkedett a sötét folyosón. Egy furcsa szobába lépett be,ami tele volt macskás dolgokkal. Szobrokkal, festményekkel és különféle tárgyakkal. Nagyon furcsállta a dolgot,nem értette,hogy mégis mi ez a hely. Az íróasztalon egy ládika hevert, amihez ahogy hozzáért,egyből kinyílott. Mintha csakis őt várta volna. Benne egy levél,egy kis könyv és egy csillag alakú medál hevert. A borítékra Momo neve volt írva,és mint az kiderült,ezt édesanyja írta neki. Röviden annyi állt benne,hogy elmesélte régen ő is olyan volt,mint most Momo. Macskalányként kellett élnie életét 15 éves korától. Sok harcot kellett átélnie,titka mindemellett nem tudódott ki soha. Egy szép napon azonban mindezt feladta és családot alapított. Tudta,hogy ezzel emlékei törlődnek titkos életéről,de mégis megtette,amit kellett,hogy boldog lehessen és gondtalan. Momo édesanyja nem tudott már a titkos szobáról sem,és nem is fog,mivel mindez csak Momonak látszódik. Szomorú lett a levelet olvasva. Minden meg akart tudni anyja életéről,így magával vitte a medált és a könyvecskét is. Miina mamája is elmesélte,amit Momo olvasott. Az ő anyukája miatt is feladták ezt a harcias életet,mikor egyik csatában életét vesztette. Lehangoló,és könnyfakasztó történet ez,amit olvashattak. Miina édesanyja feláldozta magát azt,hogy barátai élhessenek. Emlékeiket magával vitte,hogy ők ketten szabadon élhessenek emberként,ahogy eddig is. Mayu is értesült a hírekről,mikor az egyik Múzeumban egy macskaistenről beszélt az idegenvezető.....

- Itt állunk Taneko Istennő szobránál. Valójában nem volt istennő,csak egy olyan személy,aki sokat tett az emberekért. istenként tisztelték,mivel képes volt tüzet fakasztani a kezéből ezzel megóvva sok életet és lelket a gonosz és sötét lényektől. Két társával Chinoval és Amuroval védte több évvel ezelőtt Tokyo városát és a környező falvakat. A legenda szerint halhatatlanok voltak és sebezhetetlen a bőrük. Macska képében jelentek meg és tűntek is el. A mendemondák szerint éjjel jöttek és hajnalban már el is távoztak. Egyik társuk életét áldozta a másik két macskanőért,így azok letették a fegyvert és visszavonultak,hogy megőrizzék Amuro emlékét. A lényeket elzavarták oda,ahonnan többé nem jöhetnek ki. Chino és Taneko emlékei mára már szerte foszlottak,és csak írások vannak róluk. Mindössze,csak pár évszázada történt mindez,de mégis itt élnek a macska istenségek a szívünkben és lelkünkben. Azt a szobrot a megmentett falusiak készítették,hogy dicsőítsék őket. Röviden ennyi a történet. A legenda szerint egy napon visszatérnek közénk,hogy megvívják utoljára a harcot a gonosz lényekkel szemben,hogy ismét béke vonuljon a városunkra,és persze az egész Világra. Ha van kérdésük,akkor szívesen válaszolok. Most pedig menjünk tovább. Jöjjenek. - hívja őket az Idegenvezető

Mayu a történet hallatán megmerevedett. Könnybe lábadtak a szemei és egész végig a szobrot nézte. Lassan odament hozzá,és megérintve átélte azt,amit a macskanők annak idején. Átérezte fájdalmukat és örömüket. Egy pillanatra bele is láthatott egyik csatájukba. Maga előtt látta,ahogy éjfélkor átváltoztak. Taneko hozzá szólott és úgymond tanácsot adott számára. Mikor ismét a valóságban találta magát körbenézett,hogy nem csak hallucinált. Hirtelen a szoborra nézett,amin ott díszelgett a medál,melyet a harcuk és átváltozásuk alatt is látott. Felmászott óvatosan a szoborra,hogy megnézze közelebbről. Ahogy hozzáért a lánchoz, az leszakadt róla és a földre hullott. Persze nem történt semmi rossz,mivel a medál ahogy zuhant,egyszer csak emberi méretűre zsugorodott össze,vagyis a nagy szobor nyakára már nem fért fel,csakis egy kisebb személyre,mint amilyen Mayu is. Lemászva a szoborról gyorsan zsebre vágta a megállt és visszafutott a turistacsoporthoz,és a szüleihez. Nem mesélt erről senkinek sem, hisz így is van mit titkolnia. Mindhárom lány végre tudomást szerzett mért is lettek macskalányokká....

- Szóval, ha szerelmes csókkal lepnek, akkor átváltozok? Vagyis mindez amiatt van, hogy szerelmes lettem és megcsókoltak? Ez váltotta ki... vagyis emiatt történik ez velem? - kicsit össze van zavarodva Miina 

- Igen, pontosan így van. A szerelem csókja felélesztette benned, azt aki belül lakozik benned. Édesanyád is ugyan így járt. Hosszú utat tett meg és ne tudd meg milyen hosszú ideig volt macskanő. Évszázadokig harcolt szörnyek és más lények ellen.

- Évszázadok? De azt hogyan? - pislog

- Ez egyszerű. Az őseid voltak azok, akik mindig is védték a Világunkat. Mindenki úgy hitte,hogy egy személyről van szó. Vagyis, hogy 3 istennő az, aki védelmezi őket. Igaz, hogy hárman voltak azok, de nem mindvégig ugyan azok a személyek. Ez a hihetetlen erő személyekről-személyekre vándorolt. Vagyis...

- Vagyis minden női tagra, akik a családunkban... vagyis három családban született.

- Pontosan.

- Akkor te is voltál ilyen?

- Nem. Számomra nem létezett olyan erős szerelem, mely ezt művelte volna velem, így édesanyád lett az, aki következett. Édesanyád életét áldozta társaiért. Míg azok mostanra már azt se tudják kik is voltak valójában. Szívük megváltozott és elködösült az emlékeik. Édesanyád halálával szakadt meg a hagyomány, ezért is nem változott át a keresztanyád macskanővé.

- Seikora gondolsz?

- Igen, édesanyád húgára.

- Kicsit zavaros ez az egész, mivel a legenda 3 személyről beszél, de több volt annál. Kár, hogy édesanyám nem lehet itt, hogy ezt elmesélje nekem személyesen.

- Ne aggódj Miinácska,ő a mennyből figyel rád. Óv a bajtól és a gonosz dolgoktól. Ezt is rád hagyta. Ez majd segít, hogy átváltozáskor külsőd is más legyen. Majd megtudod mire is gondolok, ha holnap éjfél lesz. Most pedig... Ideje ágyba bújnom, ahogy neked is. Olvasgasd csak a könyvet és tanuld meg édesanyád miképp cselekedett, na meg persze az elődeid.

- Rendben nagyikám! Jó éjt! - köszön el - Szóval nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenné lett. De kik lehetnek a többiek? - kérdezi magában 

- Létezett 3 macskanő, akik a világot védték és mindez személyről-személyre "vándorolt" vagyis mégsem voltak halhatatlanok, csak az emberek hitték azt. De...Vajon ki lehet a másik két személy, akik örökölték az erőket? - kérdi magától Momo

- Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen lett. Meg kell találnom a társaimat, hogy minél többet tudjak meg a történtekről. Biztos vagyok benne, hogy nagy erővel rendelkezhetnek. Bár én még nem tudom, milyen erő is lakozik bennem. - gondolja Mayu

- Alig várom, hogy találkozzak veletek! - gondolják egyszerre 

 

Vajon sikerül nekik megtalálniuk egymást,vagy ere még várnunk kell? Milyen erők lakoznak bennük,és hogy használhatják? Valóban eljön a gonosz ismét ebbe a Világba,hogy elpusztítsa vagy csak szóbeszéd az egész? Kiderül minden a következő részből!