|
2.rész: Párbaj
Saki 2010.04.20. 12:58
Miina ismét elkésik a suliból, persze most Keito jóvoltából. Mint előtte is, ismét az Igazgatóhoz küldik. Lassan már odaköltözhet. Momo és Miina folyton csak veszekednek és szekálják egymást, ami nem éppen jó kezdés a barátság felé. Persze történik egy mondjuk jó dolog is, mivel Keito beköltözik Miinaékhoz, de persze ezért tennie is kell valamit...
Az előző részben Miina beiratkozott újdonsült sulijába,ahonnan már az első nap elkésett. Megismerte Momo Natsukit,aki egy igen komoly és ijesztő lány. Legalább nyolcszor az Igazgatónál kötött ki csínytevések és rosszaságok miatt. Kegyetlen egy rossz napja volt. Egy azért mégiscsak volt,amit nem bánt meg. Megismerte a suli egyik legaranyosabb srácát,Niwa Tsubakit. Egyből megtetszett neki,de zavarban volt,mikor vele kellett beszélnie. Még egy igen kedves személlyel is összefutott,aki megmentette az életét. Ő Keito Tomo,egy szintén jóképű srác... Folytassuk!!!
Miina mint általában,most is késésben indul el otthonról. Rendezetlenül öltözik fel és fogat is sietve mosott,a reggeliét meg út közben fogyasztotta el. Gördeszkájára pattanva zúzott be a suliba. Nagy sietségében beleütközött Keitoba,akit fel is lökött,majd maga is seggre esett. Keito csodálkozva nézett rá,hogy mégis hova siet ennyire....
- Hah? Jól vagy? Hova sietsz ennyire? - kérdi érdeklődve Keito
- Áucs! Hogy én? Suliba. Nem akarok elkésni megint, szóval...
- Tudok egy rövidebb utat.
- Haah? Komolyan?
- Ühüm. Gyere, megmutatom.
Megfogta a kezét és magával húzta. Miina kicsit elpirult tőle,mikor hozzáért. Gyorsan siettek,ahogy csak tudtak. Miina a hónalja alatt tartotta a deszkáját. Futva sajna nem voltak elég gyorsak,így Keito elkérte tőle a gördeszkát,majd ölbe kapta és úgy száguldoztak végig az utcán....
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Áááh!
- Bízz bennem, így gyorsabbak vagyunk. Csak erősen kapaszkodj.
- Vigyázz ott egy...és ott....Áááh!
Annyira be volt parázva,hogy a fejét fogta,így alig látott ki tőle. Össze-vissza dülöngéltek. Keito nem bírta leszedni Miina kezét a fejéről. Nehéz volt számára az irányítás. Miina nagyon félt és egyre erősebben kapaszkodott belé....
- Nem látok! Áh!
- Jobb is, ha nem látod merre is megyünk! Áááh!
- Így nehéz a... Áááh!
Mivel nem látta az utat,így a tóban landoltak. Hatalmas csobbanás volt. Mind a ketten csurom vizesen kászálódtak ki a vízből. Eléggé elfáradtak,és négykézláb lihegtek. Ez kicsit sok volt számukra. Még nagyobb késésben voltak. Miina felpattanva deszkájára,kezét nyújtotta Keitonak,hogy pattanjon fel mögé. Együtt irányították a deszkát,ezzel a módszerrel sokkal gyorsabbak voltak. Szerencsére sikerült elérniük a suliba....
- Huh! Itt is vagyunk! Köszi a segítséget! Bye!
- De... Miina várj! Itt hagytad a táskádat. - mondta félhangosan
Miina nem figyelt rá,és berohant a suliba. Persze,hogy megint késve csúszott be. Ráadásul csurom vizesen. Ez egyáltalán nem tetszett a tanárnak,így kérte menjen le az orvoshoz,és kérjen magának valamilyen ruhát,míg ez megszárad. Fura egy lány volt,az már biztos. Miután átöltözött visszament a terembe. Matek órájuk volt éppen. Alig bírt koncentrálni,és szinte egyik példája sem lett jó. Ráadásul cucca sem volt,így a tanár adott neki ceruzát. Nagyon ideg volt rá,de ő csak vigyorgott rá. Elfeküdve a padon megpillantotta Niwat,aki pont mellette ült. Elpirult,majd zavarában elfordította a fejét. Niwa mosolygott rá...
- Hát úgy látszik,megint összefutottunk. - kedvesen mosolyog Niwa
- Hah? He, he, he, he... T-tényleg. - zavarban van Miina
- Látom nincs vonalzód, pedig a mostani feladathoz az szükséges lesz.
- Hát... a táskámat nem találom, így...
- Tessék itt az enyém, én úgyis már befejeztem.
- K-köszi. Kedves tőled. - elpirul
- Nincs mit.
Nagyon kedves volt vele most is,így nem csoda,ha zavarba hozta. Óra után mehettek tesire. Párban kellett lenniük és úgy csinálták meg a gyakorlatokat- Fekvőtámasz, felülés, törzsemelés. Miinanak Momo maradt,így csapatban kellett vele működnie. Persze ez egy baromira nehéz feladat volt. Nem igen tudtak együtt dolgozni. A kisebb gyakorlatok még úgy ahogy mentek,de a többi. Például,mikor röplabdával passzolgatni kellett Momo kihasználva Miina elkalandozását,levágta a labdát,ami egyenesen arcba vágta. Vérző orral dőlt ki a földre. Gyorsan felpattant és mérgében,mikor hátat fordított neki,feldobta a labdát és úgy ütötte le,hogy az fejbe csűrte. Momo pofával lefele a padlóra esett....
- Há, há...Most nevess, ha mersz! - neveti ki Miina
- Hmm! - mérges néz rá Momo - Nem tűröm el, hogy egy szórakozzanak velem! - gondolja magában mérgesen - Váááh!
Visszapasszolta a labdát,ami hasba találta. Majd ő is visszaküldte neki,ami szintén hasba talált. Így dobálóztak egy jó ideig,míg a tanár le nem állította őket. Tesi után zuhanyozni mentek,nah ott aztán dúltak a negatív energiák. Momo épp mosakodott,mikor
Miina direkt megnyitotta neki a hideg vizet,amitől sikoltozva ugrott a zuhany alól. Majd Miina elcsúszott egy szappanban és Momot fellökte. A földön verekedtek,és össze-vissza csúszkáltak a nedves padlón. Úgy kellett szétszedni őket. Mivel Miina kezdte,így
neki kellett menni az Igazgatóhoz. Már lassan kezdett ehhez hozzászokni. Ez a marakodás egész nap folyt. Nem bírták abba hagyni egymás piszkálását. Utolsó órájuk rajzóra volt,ahol portrékat kellett festeni társadról. Nem is kérdéses,hogy ki lett Miina párja. Hát persze,hogy Momo....
- Jól fess le, nem akarok rosszul mutatni a vásznon! - mondja Momo
- Hm!
- Jó a beállítás, a fények?
- Jobb már nem is lehetne. Tökéletes!
- Kezdheted. El ne rontsd az arcom!
- Olyan lesz, mint a ma született bárány. - ördögien néz
Belekezdett a munkába,mely egyáltalán nem azt mutatta,ami előtte volt. A legideálisabb szögből kapta el Momo arcát. Persze nála mást jelent ez a szó. Össze-vissza firkantott,majd mielőtt az órának vége volt,megmutatta neki. Kiguvadt szemekkel,majd mérgesen nézett rá. Összeszorította az öklét és dühöngött,akár egy hárpia...
- Mégis mi ez az ocsmányság?! - kérdi felháborodottan Momo
- Ez te lennél. A legszebb szögből elkapva. Hi, hi...
- Neked ez vicces?! Akkor ezt nézd meg!
- Haah? Hüm?
Momo egy bajszot rajzolt neki,amin mindenki nevetni kezdett. Miina ezt nem hagyta megtorlatlanul és az egész festékkészletet a fejére nyomta. Majd hangosan nevetni kezdett. Momo fortyogott és kiabált vele. Dühös volt,mert tönkretette a ruháját és a haját.
Marakodni kezdtek,a tanárnőnek kellett szétszednie őket. Mehettek az Igazgatóhoz...
- Látod,hogy hova kerültem miattad?! - mondja mérgesen Momo - Csorba esett az én tiszta múltamra. A becsületem a sárba hullott. Pedig nagyon igyekeztem. Ez a te hibád! Agrr... - morog rá
- Höh? - értetlen nézés - Ennek a csajnak elgurult a gyógyszere vagy mi?- kérdi magától
- Ha te nem vagy, akkor most nem lennénk itt!
- Váááh! Hányszor kell még leszidnod ezért?!
- Míg nem tanulsz a hibádból!
- Jól van, én mentem! Nincs kedvem a nyavalygásodat hallgatni!
- Mi? Te... - mérgesen néz
Miina hazafelé indult,mikor Momo megállította. Próbált bocsánatot kérni viselkedése miatt. Szomorúan nézett és kérte,hogy ne haragudjon rá,csak kiakadt a dologtól. Nem akart ennyire ordibálni. Miina csodálkozva nézett rá,majd elmosolyodva megölelte..
- Öh? Hé, Miina vagy ki...
- Szóval akkor leszünk barátnők?
- Hah? Barátnők?
- Itt úgyis csak téged ismerlek egyedül. A többiek folyton kinevetnek.
- Hum. Még nekem sem volt alkalmam beilleszkedni. Szóval...
- De jó! Van egy klassz barátosném! Jihiii!
- Barátosné?
Nagyon örült annak,hogy Momo beleegyezett legyenek mostantól barátnők. Majd kicsattant a boldogságtól. Fogadalmul,hogy mától kezdve spanok lesznek...Megfogták egymás kisujját. Momo kicsit el is pirult,mivel még sohasem érzett ilyet azelőtt. Lassan szétváltak,Momo beszállva a limóba már ott sem volt. Miina pedig hazagurult. Ma egészen furcsa napja volt,de a vége azért jól sült el. Hazafelé menet,a parkban megpillantotta Keitot egy padon üldögélni. Nem volt valami boldog,inkább szomorú. Odament hozzá,hogy megkérdezze mi baja és mért van egyedül....
- Szia. Hát te mért búslakodsz itt egymagadban?
- Szia. Csak épp gondolkozok. - válaszolja Keito
- Mért nem vagy otthon? Lassan lemegy a nap.
- Hát... Tudod nekem nincs családom, se otthonom.
- Hah? De, hogyhogy? Hiszen ez nem látszik rajtad.
- Tudom, de...Már régóta nincs sehova mennem. Szüleim már régóta nem élnek.
- Hmm... - elszomorodik - Tudod mit! - támad egy remek ötlete - Gyere hozzánk! Megkérdem, hogy lakhatsz-e nálunk. Van egy üres szobánk és simán elférsz velünk.
- Áh, én nem akarok zavarni. De ha már így felhoztad...
- Hah?
Lassan közelebb hajolt hozzá,és meg akarta csókolni. Miina erre csodálkozva nézett,majd kiguvadtak a szemei,mikor azon kapta magát,hogy a mellét masszírozza. Egyből pofon vágta,majd mérgesen elment onnan...
- Kellett nekem felajánlanom a házat! - pufogva elmegy
- Kellett nekem letapizni. - a földön fekszik, vörös arccal
Végül is vele ment,hátha valóban befogadják. Ken kicsit se nézett nagyot,mikor megtudta,hogy egy srácról van szó. Látszott az arcából,hogy minden porcikájával ellene van a dolognak. Nagy nehezen,de belement a dologba,de cserébe neki kellett az egész házat karban tartania. Egyszóval főzni, mosni, söprögetni, takarítani. Mostantól ő felet a házimunkákért. Ha egy kis hibát is ejt,akkor repül vissza az utcára. Ken szigorúan vette ezt,és figyelte őt. Földszinten volt a szobája,és tilos volt bemennie Miinahoz....
- Legalább tető van a fejem fölött. Csak nem lehet ez olyan nehéz. - gondolja magában Keito
- Öhöm! Mondtam tilos bemenned oda! - néz rá mérgesen Ken
- Bátyó ne légy már ilyen!
- A bátyja? Akkor megnyugodtam. - gondolja
- Te csak mars és feküdj le! - utasítja Miinat Ken
Szegény Keito meg se közelíthette Miina szobáját,mert Ken egyből észrevette és kiabált. Kíváncsi lehet az ember arra,hogy meddig is bírja ki. Az jó volt benne,hogy kapott ingyen enni és ha jól végezte a dolgát,Ken megjutalmazta. Ráadásul megkapta a fiatalabb korában hordott ruháit,így azokat nem kellett venniük neki. Egész jól álltak rajta,pont a méretei voltak. Örült annak,hogy Miina ennyire kedves volt vele. Végre volt valaki,aki érdeklődött iránta. Mikor Ken elaludt fellopózott hozzá. Miina épp az erkélyén álldogálva nézte a csillagokat....
- Hah? Bejöhetek? - kérdi Ken
- Keito? De te ide...
Lassan odament hozzá. Még jó,hogy sötét volt,így nem látta milyen kupis is a szobája. Együtt nézték tovább a csillagokat. Nagyon romantikus volt ott állni,együtt és csendben. Keito még el is pirult tőle,mert nagyon szép volt a holdfényben....
- Öh....Köszönöm szépen, hogy befogadtatok.
- Hah? Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem neked. - mosolyog rá kedvesen - Különben sem jó, hogy egyedül vagy és nincs hova lehajtanod a fejed. Látod még a bátyám is megengedte, pedig ő nem ilyen engedékeny. Sokszor keményfejű és aggódó..- De még is csak a bátyám.
Keito elmosolyodott,majd belegondolva a helyzetbe. Vagyis,hogy kettesben vannak,Ken alszik és még a hangulat is meghitt...Lassan odafordult hozzá,megfogva a vállait...Máris emelte felé a száját,hogy egy érzéki csókot adjon neki. Miina ettől annyira zavarban lett,hogy lelökte magától,majd az egyik párnáját a fejéhez vágta. Mérges volt,mert ennyire perverz és mindig kihasználja a helyzetet. Egyből felsegítette,és kitolta a szobájából,majd lefeküdt aludni. Keito elmosolyodott,és ő is visszament a szobájába aludni. Felkészült a holnapi kemény napra....
Vajon lesz köztük valami? Miina meglátja benne a jót és a kedveset is, vagy végig perverz alakként tekint majd rá? Ha erről többet akarsz megtudni... Olvasd el a következő részt!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
